Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
204 — A kereszténység, mint az Istentől jövő üdvnek tana megragadta az egész embert, szellemét, fejét, szívét, lel- két, és megtisztítá az eredendő bűn szennyétől; az isteni kegyelem és égi malaszt felemelte a tévedésbe, bűnbe sülyedt embert, termékenyítő eszét; megtisztította szí• vét, érzelmeit; megszentelte erkölcseit, érvényesítette isteni hatását az egész emberrel szemben ; következésképen a nyelvre nézve is.2 Az újonnan kinyilatkoztatott igazságok számára megfelelő új műszókat kellett alkotni: meg is tették azt, vagy a nyelv kincsében meglevő régi szóknak keresztény értelmet adtak az isteni sugallattól vezetett szent-írók; az új, de örök időkre egyedül igaz keresztény tannak szóbeli kifejezést adván.1 A kereszténység alakító hatását nagyon észlelhetni az új-szövetség görög nyelvén s kiválóan a következő kizárólag keresztény értelmet rejtő szókban és kifejezésekben: ayto׳., szentek, kik Krisztust követik, azaz keresztények, az egyház tagjai itt a földön, és megtisztulva örök dicsőségre hivatvák, mint az erős hit és szent élet mintaképei. Róm. 1, 7, Hamv Tói? oűmv év Ibiw-r, áyaxTOf; 0so׳j, /J:rr durch die Vereinigung der Schönheit mit der Reinigkeit und durch die Vereinigung des Schmerzes mit der Gottheit. Durch diese Ideen wurde die Kunst überall genährt und gefördert, wo sie wahrhaft gross gewor- den ist. Wenn Verstand und Phantasie die vollkommene Schönheit von allem Wohllüstigen und Irdischen trennen, und die Kunst versucht, dieses makellose Bild, diese fleckenlose Idee darzustellen, so ist das unstreitig das Erhabenste, was der Geist erreichen kann, welcher dein Zarten, Schönen und Lieblichen Leben geben will. Es ist das die Milch! womit die Kunst ihrer Kindheit zuerst genährt werden sollte; das sollte der Traum des jungen Künstlers sein, wie Raphaels, als er die Sixtinische Madonna malte.» 1 «Wer wollte läugnen, dass das Christenthum Alles an uns durch- drungen hat, Sitte, Reeht, Denkungsweise und nicht zum Geringsten die Sprache?» Hettinger. Aus Welt und Kirche: Freiburg 1885. II. köt 43 1. «Unser gesammtes Geistetleben ist in die Atmosphäre des christlichen Glaubens getaucht, dessen Einflüssen keiner sich gänzlich entziehen kann.» Hettinger. Apologie des Christenthums. IV. kiad. I. köt. 2. rész. 59 lap.
