Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
79 Később történet-kritikai bizonyítás érveivel akarták az írás tekintélyét bizonyítani. Föltéve, hogy a bibliai iratok eredete történetileg bizo- nyitható, akkor is fönmarad a kérdés: miért kell Máté vagy Pál tanait igazságnak tartanom? Ha Jézus tekintélyére hivatkoznak akkor az a kérdés merül föl: miért kell épen azt absolut vallásos igazságnak tartanom, amit Jézus tanított ? Ha azt mondják, hogy Jézus isten Fia volt, az a kérdés merül föl: minő értélemben ? A Jézus csodáira és jövendöléseire való hivatkozás oly bizo- nyíték, melyre magára is ráfér a bizonyítás. S ez a kritérium vallási tekintetben használhatatlan is. Maguk a reformátorok nem alapították az igazságot külső tekintélyre. Csak a katholikusokkal szemben hivatkoztak a bibliára, mint az öskereszténység történeti okmányára. De a reformátorok nem azért tartották a vallás tételeit igazságok- nak, mert a bibliában foglaltatnak, hanem mert «a Szent- lélek saját eszökben, szívökben és lelkiismeretökben is bi- zonyságot tesz a felöl, hogy a bibliában felismerhető az igaz vallás». A reformátorok hite subjectiv alapokon nyugodott, mert a hit végső alapjául a Szentlélek benső bizonyságtételét ismer- ték el. «Ez az eredeti protestáns elv, az írás szavának igaz- ságát és isteni voltát azért hinni, mert miként a nap tápláló erejét saját tapasztalatunkból ismerjük, ép úgy a Szentlélekkel való közösségben önmagunk belátjuk, önmagunk érezzük, ön- magunk tapasztaljuk, hogy amit az írás Istenről és hozzá való viszonyunkról hirdet, igaz.1 Csakis ezen elvhez való alkalmazkodás és ragaszkodás mellett következetes és védelmezhető Róma egyházi tekintélyének meytaga- dúsa. Aki a zsinatok és egyházi atyák tekintélyét az íráséval, a püspökök tekintélyét az apostolokéval, a későbbi egyház tekintélyét az első egyházéval cseréli föl, az a rosszabb tekin- tély helyébe állíthatott jobbat, de a tekintélyhit elvét megtar- tóttá s a protestáns öntudat jogát megcsorbította. 1 Csak az Isten és hozzá való viszonyunkról hirdetett tan igaz?
