Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban
egyházi személy mint valamely ország illetékes bírája Ítélt;1 valamint, ha az egyházi személy a jurisdictiót illetéktelenül ragadja magához; az utóbbi esetben az uralkodóhoz való recursusnak nem lévén egyéb ezélja, mint, hogy az ügy az illetékes egyházi forum elé tereitessék,1 2 ahol is csak azon itt fenforogható balfelfogás ellen kell óvást tennünk, hogy az uralkodó e beleszólása úgy ne vétessék, mintha a kirendelt illetékes egyházi forum netán az ö delegácziója folytán járna el, mert senki sem delegálhat ott, ahol magát az illetőt sem illeti meg semmiféle jog. E1) A ius reformandi, mely alatt az államnak azon joga értendő, melynél fogva tőle függ: meghatározni, vájjon saját területén engedjen-e, és minő föltételek alatt, valamely ke- resztény vallásfelekezetnek szabad vallásgyakorlatot ? Ez azon- ban, ha a kereszténység szempontjából indulunk ki, a feje- delemnek nem joga, hanem inkább érdeke és kötelessége. A ius reformandi alatt némelyek még az államnak azon jogát is értették, melynél fogva alattvalói vallásában önkénytes újításokat is eszközölhet, az egyház intézményeit kénye-kedve szerint módosíthatja, fejlesztheti : azonban az újabb időben ezt már egy jogtudós sem védelmezi, belátván, hogy ez ügyben intézkedni egyedül az egyház jogköréhez tartozik. F) Az állam főtulajdonjoga, mely abban áll, hogy az államhatalom az egyházi javakat megadóztathatja és a feloszlott, vagy eltörölt egyházi rendek, vagy báfmely egyházi vagyon saecularisatióját kijelentheti. Ami a megadóztatást illeti, erre nézve más jogczímet, mint amely minden megadóztatásnak alapja, fölvenni nem lehet. Az egyházi javak az állam oltal- mát ép úgy igénylik, mint a világiak; azért ép úgy, mint azok, megadóztathatok. Az egyházi javak saecularisatiója, vagyis azoknak államjavakká nyilvánítása, világi czélokra for- dítása nem védelmezhető,3 mert az egyházi rendek és intézetek javai soha sem veszítik el egyházi eredetük jellegét. Azok1 Cap. Si duobus 7. §. Denique 1. X. de appell. (II. 28.) 2 Can. Placuit 11. C. Qu. 1. 3 Cone. Trid. Sess. XXII. c. 11. de reform.
