Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban
55 első és legfőbb értelmezője a maga törvényének.1 Minélfogva az egyháznak is meg kell hagynunk azon jogát, hogy ö magyarázhassa, miként kell értenünk törvényeit, mihez képest minden kétes esetben tőle kell megtudnunk, mit kell tar- tanunk törvényei felöl. Ellenben nincs a világi hatalomnak semmi jogczime arra, hogy az egyházi személyeket a küno- nők iránt való engedelmességre szorítsa, hanem csak hogy az egyházat ennek valósításában támogassa, ha iránta netán az engedelmességet megtagadják:5 A fejedelemnek az egyházi személyek csak mint az állam polgárai vannak alárendelve, de mint az egyház szolgái, semmi esetre nincsenek neki alárendelve. Ha tehát arról van szó. hogy valamely egyházi bíró a tör- vényt helytelenül fogta föl, vagyis mint — röviden mondani szokták — állítólag abusus forog fenn, világos, hogy nem lehet oly fórumhoz appellálni. amely egészen más körbe tartozik, míg a dolog elintézésének rendes útja azt kívánja, hogy az egyházban meglevő és régtől fogva megállapított föllebbezési sorrendet megtartsuk.1 2 3 Az államnak ugyan érdé- kében fekszik, hogy a kánonoknak lelkiismeretes megtartása felett Őrködjék, de arra nincs hivatva, hogy az egyházi cse- lekmények tőle nyerjenek érvényesítő erőt, nincs arra hivatva, hogy azokat megvizsgálja, intézze, megjavítsa, vagy életbe- léptetésöket akadályozza. Minő zavar keletkezhetik vala az államban, ha hatóságának nem volna a végső esetben döntő szava; a király, akinek ítéletétől egy másiknak fórumához lehetne föllebbezni, emennek alattvalója volna. Kétségtelenül elfogadható azonban a nézet, hogy ily appellatiónak ftamquam ab abusu) helye lehet akkor, ha az egyházi személy hatás- körét átlépte és a világi forum jurisdictiójába belenyúl,4 ép úgy, mint viszont az egyháznak is nyitva áll hasonló esetben az államhoz való appellatio útja; valamint akkor is, ha az 1 L. ult. Cod. de legib (I. 14.) Cap. Inter alia 31. X. d. sent, ex commun. (V. 39.); ut igitur,’ unde ius prodiit, interpretatio quoque procedat. 2 Zaccaria Dissert. 28. P. II. art. 1. p. 610. 3 Philips. Kirchenrecht II. 272. 4 Cap. Dilecto 6. d. sent, exconm. in Vl-to (V. 11.).
