Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

781

s mikor elnémulsz Isten színe előtt, ezer ajk log melletted felszólalni, mert itt van melletted alamizsnád, ez vesz most védelmébe, mert az alamizsna a lélek útiköltsége».1 «Az ala- mizsnálkodás a legszebb és leghasznosabb mesterség, mert ha akarjuk, számunkra az égben fényes és örökkévaló lakást épít».1 2 «Az alamizsna a legtisztább és legtökéletesebb áldozat mit ember Istennek bemutathat: oltára a szegény, papja a gazdag».3 «Midőn a királynő belép palotájába, a testőrök nem kérdezik tőle. hogy kicsoda, és honnan jött, hanem minden fej tiszteletteljesen meghajlik előtte: ilyen az alamizsna, mert az valóságos királynő. Olyan, mint a szelíd szemű galamb, mely szebb minden égi madárnál, mindig felfelé tekint; repülése tetszik az angyaloknak: tiszta dicsfény környezi. Olyan, mint a tiszta, szemérmes szűz, kinek minden arczvonásáról szemér- mes báj ragyog, arany szárnyai vannak, mindig az Isten mel- lett van, s midőn ítélöszéke előtt megjelenünk, beföd szár- nyaival s megment az örök kárhozattól ... Az alamizsna jellemzi legszebben a keresztényt, a pogánvok egyedül a sze- retetet bámulják rajtunk, semmi egyebet».4

Beszédének tárgyait hitágazat és erkölcstani igazságokon felül még az egyház kegyeletének s tiszteletének más tárgyai is alkotják. Magas lelkesedést keltenek ezek benne s nagy eszmék hatalmas befolyása alatt alkotja szónoklata remek müveit. így a Jézus áldott sz. keresztje : e beszédet Izaiás e szavaival kezdi: az ö sírja dicsősége* leszen,״ «Az emberek élté- nek végével elenyészik hatalmuk; azok, kik egykor hadsere- geket vezényeltek, kik fejük egy intésével népeket irtattak ki és városokat dúltak fel, kik embertársaik élete és halála felett rendelkeztek, midőn a sírba szálltak, hatalmuk megszűnt, arczképeik eltűntek, hízelgőik megvetés tárgyává lettek, emlé- kük enyészetnek indul, mindennek vége következett be reájuk. Nem így. sőt ellenkezőleg van ez Jézusnál. Júdás elárulja,

1 Homilia de Poenitentia.

2 Hóm. 32 in Ep. a Hebr.

3 Horn. 20 in II. Epist. ad Corinth.

4 Hóm. 32 in Ep. ad Hebr.

6 Horn. 11, 10.