Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
782 Péter megtagadja, övéi, ellenségeinek kezeiben hagyják öt, végső fohásza a keresztfán hangzik el. Hanem most, hogy meg- tudjátok, hogy e felfeszített nem ember, minden megaláztatása dicsösséggé válik. Keresztre feszíttetése előtt az apostolok tejedelme öt egy szolgáló kérdésére megtagadja; keresztre- feszíttetése után megvallja s hirdeti öt az egész világnak. Királyok és népek, tudósok és tudatlanok, rabszolgák és sza- badok mindnyájan imádják a keresztre feszítettet. Bár elhagy a- tott volt is sírja, ma felségesebb a királyok lakánál, sőt magok- nál a királyoknál is: az ő sírja dicsőséges leszen! Ami még esodásabb! tanítványai, ezen száműzött, megvetett, vesztő- helyen kivégzett emberek oly névvel bírnak, mely fölülmúlja a legnagyobbakat. Csak egy tényt említek: Rómában, e dicső városban, a császárok, a helytartók, a hadvezérek egy halász s egy sátorkészítö sírját tiszteletben tartják; Konstantinápoly- ban a koronát viselők legfőbb óhajtása nem az. hogy az apostolok mellé, hanem hogy az ezek tiszteletére épült temp- lomok kapui elé temettessenek. így lesznek az uralkodókból halászok kapusai, s ezt ök és örököseik dicsőségnek tartják: az ő sírja dicsőséges kszen! Mit mondok? A szégyenletes halál jelvénye minden szív szeretetének kedves tárgyává vált. A esá- szári koronánál fényesebben ragyog a kereszt. Amitől hajdan mindenki irtózott, az ma mindenkinek tetszik; ennek alakját keresi mindenki: fejedelem és alattvaló, férfi és nő, szűz és férjes, mind homlokukon viselik e jelvényt. Keresztet látunk mindenütt: az oltáron, a papok szentelésén, a szent mise- áldozaton, házainkban, a piaczokon, az útakon, a hegyek csúcsain, a tenger partján, a hullámokat szelő hajókon, ágyunk felett, ruháinkon, ékszereinken, falfestményeinken, könyvtábláin- kon, a bíboron, a koronán; a napnál fényesebben ragyog mindenütt: az ő sírja dicsőséges leszen».1 Beszédeinek roppant nagy anyaghalmazából a szépségnek annyi bája mosolyog az olvasó felé, hogy könnyebb köteteket írni ismertetésük czéljából, semmint annak virágait egy érte- kezés kisebb csokrába kötni. 1 1. K. 571. 1. (Folytatása következik.) Khdora János.
