Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
735 ennek szépségeire és tanulságaira. Isten kertje a Szentírás,, benne mint szorgalmas méhecske serényen röpköd az egyházi szónok, mézet gyűjt a virágokról hívei gyönyörűségére és táplálására».1 «Mily gyönyörűséges foglalkozás a Szentírás olvasása, üdítőbb a rét illatánál, kedvesebb a legbájosabb kertnél; különösen, 11a azt olvasva meg is értjük. A liget, a virágok szépsége, a fák zöld lombja, a rózsa, folyondár, a liliom gyönyörködteti a szemet, ámde bájuk néhány nap alatt hervadva elmúlik. A Szentírás olvasása ellenben mint védő bástya veszi körül a kedélyt, megtisztítja a lelket, a bűnös szenvedélyeket kiírtja, a lélekbe csepegteti az erény szeretetét, felemeli az: értelmet, s midőn nem várt csapások sújtanak reánk, nem enged elcsüggedni, oly magaslatra visz, hova az ördög nyilai nem érnek, sőt az égbe vezet, a lelket megszabadítja a test bilincseitől, megkönnyíti annak szárnyalását s minden jó tani- tás befogadására hajlandóvá teszi a hallgatónak lelkét».1 2 Ha az egész Szentírás nem egyéb, mint egy nagy virágos kert. akkor annak minden egyes szakasza kis virágos kert: és mivel az összes virágokat sem egyenként szemlélni, sem mind lesza- kasztani nem lehet, ezért az egyházi szónok egy alkalommal csak egy virágot szakaszszon, s elégedjél meg ennek bemuta- tásával. Mivel az egész szentírási szakasz tárgyalását el nem végezhetnök, mit óhajtotok, hogy ma kedvességteknek megmagyarázzak? Mert én abban, ami most felolvastatott, mint valamely berekben sok virágot látok, igen sok rózsát, tömérdek ibolyát s nem kevés liliomot: sokszoros alakban és változatos bőségben van itt elhintve a Szentlélek gyümölcse és változatos annak illata. Igen, a Szentírás nem csupán berek, hanem valóságos paradicsom: mert virágai nemcsak illatukkal kedveskednek, de a virágon rajta van a gyümölcs• is, mely képes a lélek táplálására».3 Nem volt egyházi szónok, ki a Szentírást nálánál jobban 1 Horniba 3. 2 Horniba 12. 3 Sermo I. de Stat.
