Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

ismerte s annak szellemébe .jobban behatott volna; öt annyira áthatotta annak fensége s meghatottságát oly közvetetlenség- gél tudta előadni, hogy hallgatóinak szíve gerjedett, mint az Ernmauszba menő tanítványoké, midőn Jézust hallgatták. A Szentírásnak ö volt úgy szólva legalaposabb, de kétségen kívül legfenségesebb kommentátora.

Az ó-szövetségi Szentírást ö is homiliaszerü alakban magyarázta, úgy, miként az az ö korában szokásos volt; de finom érzékkel tovább időz azon szakaszoknál és verseknél, melyeknél van valami mondani valója, ellenben átsurran azo- kon, melyekről kevés, vagy épen semmi mondani valója nincs, nem erőlteti, nem csavarja a szöveget, hogy belőle valamit kihozni lássék.

Bölcs és józan mérsékletet használ a Szentírás magva- rázatában; elve az, hogy inkább kevesebbet, de alaposan magyarázzon meg, semmint sokat, de felületesen. «Csak lassú lépésben vezetlek titeket a Szentírás gondolatainak megismerő- sőre, s a magyarázat lassúsága által arra törekszem, hogy mennél mélyebben vésődjék emlékezetetekbe az, amit mondok, mert ismerem egyéb bokros foglalatosságaitokat, valamint .szórakozásaitokat is. Ha sebes rohamban hull a földre a zá- por, megnedvesíti ugyan annak külsejét, de nem hatol he annak mélyére. Ellenben, ha lassan és csendesen permetezik alá. mint az olaj, beszivárog a földbe, s annak hajszálcsövein mint ereken át behatol annak mélyébe, s beleit nedvekkel tölti el. akkor ezáltal képes lesz a föld bőséges gyümölcs tér- melésére. Ez az oka, amiért én ezen lelki esőt csak lassan engedem lelketekbe hullani».1

A Szentírás homiliaszerü magyarázatában eszmetársítás útján áttér a rokon fogalmak ismertetésére, de ismét visszatér az alapgondolathoz, hogy ekként az egész magyarázatnak kerekded alakja legyen s beszédhez hasonlóvá váljék; ad azért ezen magyarázatainak bevezetést s a végén, rendesen a szent szakasz utolsó gondolatához fűzi a bevezetést, mely többnyire erkölcsi oktatás.

Horniba 3. im Act. Apóst.