Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves
tehát ? Váláslevelet akar neki adni, de — titokban. Nem szán- dékozik bíróság elé vinni a dolgot, mert meg van győződve jegyese ártatlanságáról. A váláslevél által, gondola, megmen- tem öt a gyalázattól és a szigorú büntetéstől. De én is fel- mentem magam a vele való házastársi együttélés kötelessé- gétöl. így bizony, legjobb lesz öt magára hagynom ebben a rejtélyes dologban; tegyen, amit akar. Amint erről gondol- kodik, megjelen neki az Úr angyala s közölvén vele a tér- mészetfeletti fogantatás titkát, aggodalmait eloszlatja. Most már semmitől sem tart s akitől eddig a jegyesi tisztességhez méltóan elkülönítve élt, magához veszi Máriát. A Szentírás elbeszélése nemde valószínűvé teszi, hogy Gábor főangyal Mária házába hozta a megtestesülés üzenő- tét? Valószínűvé teszi, hogy a szent jegyesek csak jóval ezen üzenet után keltek egybe. Minél mélyebben hatolunk be az evangéliumi történet szellemébe, minél több gonddal és ügye- lemmel fontolgatjuk az előadás körülményeit, annál nagyobb mértékben gyarapszik e valószínűség. E történet első olvasásánál rögtön feltűnik, hogy az evan- gehst a Máriát mint önállóan és szabadon rendelkező nőt tűn- teti fel, aki magányban lakik, egymaga határoz az angyalnak adandó válasz felett, egymaga határozza is el Erzsébet roko- nának meglátogatását. Honnét van ez? Hiszen a zsidó fele- ség önálló és szabad rendelkezési joggal nem bírt, hanem élte minden körülménye- és viszonyában férje akaratától füg- gött. Igaz ugyan, hogy Urunk Anyja ilyen függési viszonyba soha sem jutott, mert ö kiválóan a Szentlélek jegyese volt, akivel József csak Isten akarata szerint rendelkezhetett. A viszony köztök a kölcsönös szeretet, tisztelet és liü odaadás viszonya volt, de nem az alárendeltségé. S bár Mária, József családfői tekintélyét elismerte, s előtte szívből eredő alázattal meghajolt, e hódolat a szeretet és a hála engedelmessége volt ugyanaz, melylyel meghódolni szokott az ember oltalmazója és jóltevöje előtt, aki az irántunk tanúsított jótétemények által nyer és gyakorol fölöttünk tiszteletet és engedelmessé- get parancsoló fölényt. Vagy mondhatjuk, hogy Mária, midőn József családfői tekintélyét tiszteié, Isten tekintélye iránt akart — 675 — 43*
