Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves
tiszteletei tanúsítani, aki a férfit tévé a család fejévé. Más oldalról Józsefnek sem volt szüksége parancsokat osztogatni a szent család körében, mert ahol a lelkek egy czélra, egy értelemmel törekesznek. ott parancsra nincs szükség, csak közlésre, helyesebben mondva ott minden közlés kölcsönös kívánság, s minden kívánság kölcsönös tetszés. Ez mind igaz. Mária hitvesi viszonya nem volt merev függő viszony : de azért Mária és József között a házastársi összetartás a legszorosabb volt. József híven elkíséri Máriát Betlehembe; ott virraszt a jászolnál, fölmegy Jeruzsálembe, s jelenvan a bemutatási szertartásnál. Isten is, mintha tisz- leletben akarná tartani a családfő jogait, mindenütt szerepel- teti öt, ahol a férfiú erélyére, bátorságára és oltalmára szűk- ség van. Sőt a legválságosabb pillanatokban egyedül vele közlekedik, neki osztja ki parancsait. így az Egiptomba való menekülés előtt öt inti meg. hogy vegye fel a gyermeket és anyját s fusson velők Egiptomba; itt ismét ö neki jelenti ki, hogy a visszatérés ideje immár megérkezett. És midőn 12 éves lett a gyermek, vele és Máriával fölmegy Jeruzsálembe József is. Mit jelent mindez? Azt, hogy Isten az emberi nem üdvének közvetetlen előkészítésénél Józsefet, egyszülött Fia Anyjának törvényes férjét mellőzni nem akarta. S ha mellőzni nem akarta, miért nincs jelen József az angyali üdvözlet nagy- fontosságú tényénél? Miért beszél az evangélista Máriáról) mint önálló rendelkezésű nőről? E kérdésekre csak úgy kap- hatunk kielégítő feleletet, ha elfogadjuk a III. véleményben kimondott állítást, hogy Mária az angyali üzenet átvételekor még nem kelt egybe Józseffel. Ök csak jegyesek voltak az idötájt, s a jegyes-vőlegény, bár igazi férje volt menyasszo- nyának, még sem volt feljogosítva arra, hogy gondviselése alá vegye menyasszonyát. Erre csak a menyegzői szertartás adott neki jogot. A menyegző napjáig azonban a menyasz- szony szülei hatalma alatt maradt, vagy ha örökösödö leány volt, mint Mária, önálló úrnői joggal vezette a háztartását. Ámde, amit így kiokoskodtunk, az a valószínűség szín- táján nem emelkedik túl. Mert, ha a Máténál (I. 20.): Noli timere accipere Mariam conjugem tuam, ur, ©oßr,«H; •7rxpiXaßs׳.v
