Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Franciscy Lajos: Szűz Mária az evangéliumokban, mint jegyes és hitves
661 rendezése stb. mindig csak mellékes czélok lehetnek (fines accidentales), s mint ilyenek, a házasság természetét nem érint- hetik. A belső czélok azonban két fajra oszlanak : 1. Lényeges czélokra (fines intrinseci essentiales) s ilyen kettő van, a) kői- csönös hü odaadás, mely a hitvesi tartozás (debitum con- jugale) lerovásának kötelességét is magában foglalja, és b) fel- bonthatatlan életközösség. 2. Mellékes czélokra (fines intrinseci accidentales, s ilyen is kettő van, a) gyermeknemzés és b) az érzéki vágyak kicsapongásainak meggátlása. A belső lényeges czélokat nem szabad kizárni. Aki azzal a kifejezett szándékkal köt házasságot, hogy hitvesének a házas- sági tartozást meg nem adja. vagy, hogy életfogytig tartó közösségben nem fog élni vele, annak házassága semmis, érvénytelen. A belső mellékes czélokat ellenben szabad kizárni. Ennek folytán aki a házasságkötésnél a gyermeknemzésre nem gondol, és az érzékiség kicsapongásai ellen sem keres orvosságot, mivel nincsen szüksége reá, sőt még az is, aki az említett két czélt szándékaiból öntudatosan kiküszöböli: érvényes házasságot, köt. A dolog a házasság természetében leli magyarázatát. A lényeges czélok nélkül lehetetlen létrejönnie a házasságnak. Abban a pillanatban, amikor a felek kölcsönös megegyező- sokét nyilvánítják, azt Ígérik, hogy egymásé akarnak lenni a házasságkötés módja és rendje szerint. S minthogy a házasság- kötés törvényes, Istentől megállapított rendje és módja kettős czélt és kettős kötelességet foglal magában, úgymint, a lelki és testi egyesülést és állandó életközösséget:1 aki az egyiket vagy a másikat kizárja, nem lép hitvesi frigyre a házasság- kötés törvényes rendje és módja szerint. S ezért házassága, a lelkiismeret fóruma előtt, érvénytelen. A házasságkötésnél, e szerint, két jogot adnak át egy- másnak a felek: a testi és lelki egyesülés és az állandó élet- közösség jogát. Kérdjük, kötelesek-e élni e jogokkal? Minden bizonynyal, különben a házasság hiába való volna. Csakhogy e tételnél okvetetlenül különbséget kell tennünk. A házasság1 «Adhaerebit (homo) uxori suae, et erunt duo in carne una» Gen. II. 24.
