Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Babik József: Beszéljünk és írjunk magyarul

261

éljünk. Praxisomban (felkiáltások: praxis? rettenetes derültség) azt tapasztaltam, hogy az idegen szavak nagyon sok confusiót (iszonyú derültség) okoznak. E tapasztalatok consequentiái miatt (taps és hahota) kérem modification) acceptálását (őrjöngő derültség).

No de ennek fele sem tréfa, vegyük már most komolyan szemügyre a dolgot.

Nemünk nagyon is következetesen tovább akar rohanni a végkatasztrófa (végbukás, végleges megsemmisülés) felé.

Vannak egyes hívő keresztények az új pogány nemzedék közt elszórva, úgyszólván a dia,spórában. (Szófölösleg, mert diaspora szétszórtságot jelent.)

A katholikusok elé a kigondolható legnagyobb raffineriával akadályok gördíltetnek ( . . . agyafúrtsággal akadályokat gör- dítenek).

Ezen definitió (meghatározás) nem alkalmazható a római püspöki székre.

A Szentírás parallel (párhuzamos, megfelelő) helyeinek azo- kát nevezzük . . .

Hogy ezenkívül e hypothesis (föltevés) látnoki és történeti helyeinkkel meg nem egyeztethető, nagyon is világos.

E kifejezésnek lehetne ugyan ily értelme a klasszikái grae- citásbah (görög remekíróknál), de hogy az a mi biblikus glosso- laliánknak (szentírási nyelvrendszerünknek) meg nem felel, be kell ismernie minden komoly nyelvésznek.

A nyelvadománynyal bírók az adomány használatának pillanatában teljes extasisban (elragadtatásban, magánkívüliség- ben(?) voltak.

Nem hajoltak meg a modern erkölcsi theoriák (divatos, felkapott, újdonsült erkölcsi elméletek, rendszerek) előtt . . .

Ezen extasis (elragadtatás stb.) a vele összekötött en- thusiasmus (fölhevültség) Schulz szerint onnan magyarázandó...

E hypothesis (föltevés) nagy absurditásának (világos, kézzel- fogható képtelenségének, képtelen voltának) daczára a protestán- sok között mégis sok hívőre talált.

Szent Pál sok mindenféle abusust (visszaélést) ki akart irtani a korinthusi egyházból.