Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Babik József: Beszéljünk és írjunk magyarul

III.

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

BESZÉLJÜNK ÉS ÍRJUNK MAGYARUL!

evezetésül egy kis adomával kezdem e czikkejnet. Nemcsak nálunk, hanem a porosz képviselöházban is bámulatos kelendőségnek örvendenek az idegen sza- vak. s e ferde szokás ellen nem régiben tiltakozott egy Bontz nevű képviselő, aki óriási derültséget keltett az által, hogy beszédét ö maga is minduntalan idegen szavakkal spékelte, azaz hogy — tűzdelte meg.

Módosítvánvt nyújtott be egy tárgyalás alatt levő javas- lathoz, s ezt a következőleg okolta meg:

— Kérem a kérdéses szakaszban előforduló absolute szót méltóztassék feltétlenre változtatni. Talán komikusnak találják (derültség) modificatiómat (növekvő derültség), de incorrecte (nagy derültség) teszik, mert kötelességünk, ahol csak lehet, az idegen szavakat eliminálni (felkiáltás: eliminálni? zajos derültség). Ez a lapsus (felkiáltások: lapsus! viharos derültség), ami ime rajtam is megesik minduntalan, csak azt demonstrálja (ohó!), mennyire hozzá vagyunk szokva, hogy az idegen sza- vakkal (felkiáltások: operáljunk! óriási derültség) vissza