Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Mihályfi Ákos: A papnevelés Németországban
251 A theologiai tankönyvek is bizonyítják, hogy a németek széleskörű, alapos theologiai képzettséget követelnek papjaik- tói. Kaulen könyve a Szentírás-tudományrol, Schegg, Schanz. Schäfer biblikus munkái, Hettingeré az apológiáról, Hergen- röther egyháztörténelme, Walter egyházjoga, Kuhn, Scheeben, Sepp, Heinrich, Schwane dogmatikus munkái, Stöckl és Hage- mann bölcseleti tankönyvei, Simar és Pruner erkölcstana —- mind nagy terjedelmű könyvek, melyek egész teljességében felölelik nemcsak az illető tárgyat, hanem annak forrásait és irodalmát is. A német theologiai irodalom hasonlókép tanúságot tesz az egyetemi tanítás hasznáról. Pezsgő élet van a theologiai irodalom terén, melyben nemcsak tanárok, hanem a lelkész- kedö papok nagy többsége is részt vesz. De nem tagadhatjuk azt sem, hogy ezen jó oldalak mel- lett van a német egyetemi rendszernek sok rossz 01- dala is. Első a theologia tanításának függetlensége. Az egyetemi tanárokat az állam nevezi ki; megkapják ugyan a püspöktől a missio canonica-t, de a püspök az állam beleegyezése nélkül őket íöl nem függesztheti, a tanítástól el nem tilthatja. így azután megtörténhetik, — amint meg is történt gyakran, — hogy a kath. szellemtől elpártolt tanárok tanították a theo- logiát. Még ma is vannak Németországban öreg papok, kik visszaemlékeznek azon időre, midőn nem egy rationalista^ sőt atheista tanár tanította a dogmatikát vagy morálist. S a legújabb időkben Döllinger és a bonni ó-katholikus tanárok esete ugyanazt bizonyítja. Másik rossz oldala az, hogy túlságosan theoretikus. A német tanárok legtöbbje nem arra tekint, hogy a theologu- sokat a praktikus lelkészi életre előkészítse s ép ezért a theo- logiát a praktikus papi élet szempontjából tanítsa, hanem a theologiában csak a tudományt látja s csak mint tudományt tárgyalja. A tanárok az előadások megválasztásában sincsenek semmi tekintettel a hallgatók igényeire s így megtörténik,.
