Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve

201

testesüljön egyszülött Fia, és meghozza az üdvöt minden- kinek, ki Benne hisz.1

Krisztus Urunk földi megjelenése középpontja a világtörté- nelemnek; az ó-szövetség előkészítette az emberiséget az Üd- vözítöre; Tsko; vójj-ou Xofe-ro;;1 2 * az új-szövetség pedig, mely nem ismer különbséget a népek és nemzetek között, mint a mustármagból fejlődött terebélyes óriás fa. minden embert üd- vözíteni kész és képes. Az üdvözítés isteni müvét meg is kezdte az Úr Jézus személyesen; körüljárván és hirdetvén isteni igéket és jót cselekedvén az emberekkel. De tulajdo- nába jőve és övéi be nem fogadák öt; még az apostolok is csak nagy nehezen értették meg az örök Bölcsesség által hirde- tett új tant: olykor meg is feddé az Úr az ö apostolait, hogy igéit meg nem értik,8 és nagyon emberi módon gondol- kodnak ;4 az apostolok fejedelme pedig gyarló emberi félelem- böl kétszer is megtagadd Urát és Mesterét; de megjött piin- kösd napja; a Szentlélek megszállotta az egybegyült apostolo- kát, és íme minő változás? bátran, lelkesen hirdetnek oly igéket, hogy a hallgatók álmélkodva nézik az egyszerű zsidó halászokat; és bámulják a változást, mely Jézus tanítványain megesett; egyszerre háromezer érti az isteni igéket; azok értelmében igazítják el gondolataikat és rendezik be életű- két: sőt vért szomjúhozó ellenség is magára veszi Jézus édes nyűgét és mint a nemzetek nagy apostola, teljesen megvál- tozva, megnemesítve, bátor lélekkel, minden üldözéssel bátran daczolva hirdeti az ismeretlen nagy istenségnek üdvtanát és irgalmának csodáit és bámulva hallgatja Bóma, Athén, Ko- rinthus, Jeruzsálem, kezd derengeni a világosság a földön az emberi elmében és a szív Jézus felé vonzódik, mind nagyobb körökben terjed az utolsó kinyilatkoztatás, mely dőreség volt a pogányoknak és botrány a zsidóknak, de édesen vonzotta a nemesebb lelkeket.

De a legszentebb törekvés is ellenszegülésre talál. Isten

1 Róm. 10, 13.

2 Róm. 10, 4.

5 Luk. 24, 25. — Ján. 6, 61, 62.

4 Luk. 24, 25.