Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
202 megengedte, hogy a mennyek földi országa is csak óriási küz- delinek között terjedjen; évszázadok folyamán tizenegy millió vértanú adá oda életét, azért, mert Krisztust követte, mert a keresztény tanoknak volt híve; de a martyrok vére magva volt a kereszténységnek: mely magasztos új eszméket hono- sított meg, új gondolatoknak adott kifejezést, mely tiszta szent erkölcsöket nevelt, eszményi szép családi életet teremtett; bár zsarnoki hatalom, anyagi és szellemi érdekek, a pogány ész és szellem minden műveltsége, az érzékek dédelgetett vágyai szállottak is síkra, ádáz harczban küzdve az új hit ellen.1 Annál borzasztóbb volt e harcz, minthogy zsarnoki rém• uralom dühöngött akkor; kéjelgés és vért szonjúhozó szőr- nyetegek mocskolták be a római Augusztusok trónját. Tibe- rius Gapri szigetén dözsölt, elmerülve a legundokabb bűnökbe, mialatt isteni Megváltónk ég és föld között függött Golgothán a keresztfán, hogy mindeneket magához vonjon.1 2 * Tiberiust hasonló szellemű zsarnokok követték: Caligula, Claudius, Nero stb., kik megíttasodtak a keresztény vér gőzétől; «dea martyrok vére megtermékenyítette a kereszténység dicső kezdetét», mondja Tertullián; és tényleg nemsokára romokban hever a rómaiak birodalma, a császári korona össze van törve, eltűntek a ha- talmas zsarnokok, a föld még testük porát sem őrizte meg. Más ország alakult, nagyobb, hatalmasabb; más név lebeg minden ajkon, él minden szívben; hatalma századról szá- zadra mind nagyobb lesz; nevét nemzedékről nemzedékre áldják. Vájjon ki ez ? Ez a betlehemi csecsemő, ez Jézus Krisztus.8 A kereszténység külső hatását, a szellemi, erkölcsi újjá- születést eszközlö erejét vázolni lélekemelő feladat: Isten szól, és a hegyek remegnek, zengi a zsoltáros; a keresztény- ség isteni tana felhangzott és a világ minden vonakodása daczára romba dőltek a pogány művészet remekei, a pogány 1 Hettinger. Apologie des Christenthums. 1871. IV. kiad. I. köt. .2. rész 414. 1. 2 Holzwarth—Szabó. Világtörténet. Temesvár, 1887. II. köt. fii. 1. a Hettinger i. h. 387.
