Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban
12 leljék meg az utóbbit is.1 A kath. egyház, melyről szintúgy el lehet mondani a nevezetes elvet, melyet a Szentírás mond az isteni gondviselésről: «.nunquam deest in necessariis, non abundat in superfluis», óvakodik az állam fölött való direkt hatalom követelését, a középkori pápák erélyével, hangsúlyozni. De hogy azért a kúria az anyaszen tégy ház jogaiból az egész vonalon mit sem adott' föl, és hogy Róma mindarra nézve, ami az egyház isteni küldetésének teljes mértékben való kifejtésére elengedhetetlenül szükséges, sohasem lépett az államok és a korszellem változó igényeivel szemben a kétes, értékű trans- actio és a dogmatikai alkudozások terére, mutatja a modern államjog ,összes jogelveivel ellentétben határozott állást foglaló Syllabus rettenthetetlen hangja és a pápai csalatkozhatat- lanság dogmatikai sanctionálásának befejezett ténye, amely következményeiben épen azon jogelveket szentesíti, amelyek az egyháznak az emberi társadalom vezetésében és kormány- zásában az állammal szemben, nem ugyan directe, nem is az állam független és elvitázhatatlan jogkörében, de magában a kormányzás szellemében, a theokratia hegemóniáját bizto- sítják. 2. Az állami absolutismus elve.׳ E systemával e diametro ellenkezik az állami absolutismus elve; vagyis a korláttalan állami hatalomnak, az «állam-uralom»-nak rendszere. Bizonyos tekintetben már föltalálható e rendszer a biz'anczi birodalomban, ahol a császárok, mint tudjuk, úgyszólván dogmát konstruáltak s haeresist és schismát׳ szigorú egyházi fenyítékkel sújtottak. De leginkább később, a Xlí. s XIII. század folyamán fejlődött ki e rendszer egész tel !ességében, amidőn némely országokban az állami fönség elve uralkodott. Az egyház e szerint merőben állami intézménynek tekintetett. Az állam jogot formált a vallási és egyházi életnek az állam érdekében való szabályo- zására, — sőt annak önkényü vezetésére is. A benső egyházi élet, a dogma és kultusz köre is oly térnek tekintetett, ame- lyet az állam kénye-kedve szerint szabályozhat. E rendszer a mai viszonyok között tisztán jogi szempont1 Suarez. Defensio fidei cath. i. 111. c. 8. (OOpp. Tom. XXI. 133.).
