Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
36 Ü meg, melynek értelmében a csatában elhullott hős vezérnek fejét levágva, vagy csak egyik másik testrészét magokhoz véve haza vitték s így csak, hogy úgy fejezzem ki, «in effigie» temették el az illetőt. Metzi Arnulf püspök is egy ily esetet mond el emlékiratában: I. Dagobert frank király egyik útjában valamelyik lovag megbetegedett a kíséretből, úgy hogy nem volt képes tovább folytatni az utat. A jelenlevő, még a pogány- eszméktől telidesteli urak elhatározták, hogy az illető fejét ״pogány szokás szerint» levágják, testét pedig elégetik. Arnulf azonban csodásán meggyógyítván az ifjút, e pogány kegyetlen- séget megakadályozta. A koponya és a karcsontok mellett talált lószerszámok és fegyverek a régi barbárok azon rítusára emlékeztetnek, mely szerint a lovassal gyakran lovát is, de fegyverét mindenkor eltemették. A felső rétegekben található cserepek, az áldozásnál vagyis toroknál alkalmazott edények töredékei. Sokkal érdekesebbek azonban még az itt leírt sírhalmok- nál is a dolmeneket rejtő halmok és urnatemetök. A dolmen alatt a régiségtudósok egy kőlapokból vagy geren- dákból alkotott házikót értenek, minők Indiában még manapság is emeltetnek a halottak befogadására. E dolmenek magvát képe- zik a sírhalomnak és bennök a halottak majd ülő, majd kinyílj- tóztatott helyzetben, majd olyformán zsugorítva fordulnak elő, hogy állaik alá húzott térdeikre nyugtatják fejőket. Néha a puszta földön, máskor gerendákon köpadkákon nyugosznak a halottak ; sőt mint a .Mecklenburgban, Svan mellett fölbontott és valóságos boltozatot feltüntető dolmenben, összezsugorított rabszolgák vállain és koponyáin végig nyújtózkodva vitetik a halott, pogány fölfogás szerint a más világra. A halottak mellett ép úgy, mint az imént ismertetett hal- mokban, edények és bennök ;illati csontok, sőt nem ritkán másféle étel-maradékok is találtatnak. Egy-egy dolmennek néha több lakója is van: de többnyire csak egy, mindenesetre saját korabeli nagyság, nyugoszsza boltjai alatt örök álmát. Hazánkban a szihalmi östelep mellett Foltin János, jelenleg miskolczi prépost-plébános úr volt az első, ki egy dolment kiásatott, de ez nagyon egyszerű ama köpinczékhez képest, miket kül24 «Hittudományi Folyóirata 1891.
