Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
Lp így Apóst. Csel. 16. 3. 700707 i r׳.y.óik07| r(ílÉA7;7£7׳ ó llxu>,0; 767׳ a׳jT(0 £i7/.i}s׳Lv. ■/.xi /.a׳;<ov —zö’.é'TVj.vi xOtov. (Ezt akará Pál, hogy vele menjen: és maga mellé vevén, körülmetélé öt.) Szigorúan véve e részesülök még a következő helyeken sem fölöslegesek: Luk. 1. 30. z7z7׳-z7׳z Mzp׳.m sv 7zí; •Áyipzi; 7z׳ó7z.׳.c í-opíáö■־/). (Fölkelvén azután Mária ama napokban, sietve méné.) Máté 27, 48. x.zl sódsco; $pxo.mv sí; s^ xö7öv x.xl Xxß<l>7 c-óyyov. (És azonnal elfutván egy közülök, szivacsot vön.) Épen nem fölöslegesek e részesülök a következő helye- ken: Máté 36. 63. 7/־z77׳z: 6 xpyisosu; si־s7 xú7dj. (És fölkelvén, a papi fejedelem mondá neki.) Márk 1. 35. -pwi bw/x )4x7 z7x77׳x; iy^Ai'}s7, zzi z^a&sv sí; 507:0.07 76-ov. (És korán reggel fölkelvén, kiméne egy puszta helyre lakni.) Tévesen pteonasmusnak mondták a következő helyeket is• Kor. 1. 6, 15. 01/. 0i'$z7£, 07; 7X OC70.Z7Z 07.07 0.2A7, \p1G700 É0T7.׳ ; ZpZ; 007 77. O.sV/j 707 \p070.׳U ~0'.7OCú 76077:; 0ÍX7) ; 0.7) ysvoivo. (Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Krisztus tagjai? Elszakasztván tehát Krisztus tagjait, parázna tagjaivá legyen-e? Távol legyen.) Péter I. 3, 19. 1.7 z z.zi 701: h ׳pu),x/.7 -vsóo.xo׳. -oosoltsi; É/.rlfocsv. (Melyben, elmenvén azon lelkeknek is, kik a fogság- ban valának, prédikált.) Lukács 12, 37. —zp£A1>öj7 $;x/.0u7í7׳s׳. z07oi;. (Oda menvén, szolgál nekik.) Itt az zpz:, 70p:oik;; és 7zp£Aí>íó7 részesülök nélkül az értelem világos sem volna. Különösen a harmadik helynél: oda menvén, szolgál nekik; az oda menvén sokkal élénkebben szemlélteti az egész cselekvést.1 Továbbá hebraismusok a szám- és főnevek megkétszere- zése, hogy az osztó fogalmat (distributiva) kifejezzék. 1 Winer i. 11. 691. 1. és Wilke i. h. 394, 1. hol utóbbi így szól: «Dass die im griechischen Text nach hebräischer Redeweise gesetzten Verben ; So/.av S-sXsiv xaXsiafra!, nicht wie man gewöhnlich glaubte pleonasztisch stehen, ist bemerkt in Winer's Grammatik.» A hely, melyre Wilke utal, ha nem csalódom Winer i. h. 697. 1. 49 ״Hittudományi Folyóirat a 1891
