Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

728

Idem! ki a te népedet kihoztad Egiptom földéről, erős kézzel és elekkel és csodákkal, a Te nagy erőddel és fölemelt karoddal, és nevet szerzettéi magadnak, mint ez mai napon van, vétkeztünk istentelenül cselekedtünk, gonoszul viseltük magunkat, Urunk Iste- nünk, minden igazságod ellen. Forduljon el a te haragod mi rólunk, mert kevesen maradtunk meg a nemzetek között, hova. elszórtál minket»A Midőn a babiloni fogságban szenvedő nép türelmetlenül kéri Istentől a szabadulást, akkor hálátlansága miatt ugyanezen tényekkel dorgáltatik meg s mutattatik ki neki. hogy nincs más Isten, Istenen kívül: «Az napon föleme- lém kezemet érettük, hogy kihozzam őket Egiptom földjéről, ama földre, melyet kimértem nekik, mely tejjel és mézzel folyó, mely jeles minden föld közölt. Es mondám: kiki vesse el az ő szeme botrányait és Egiptom bálványai által meg ne fertőződjetek; én vagyok a ti Iratok, Istenetek».1 2

h) Erkölcsi érvelés. A választott nép az ó-szövetségben nem bírt oly kifejlett erkölcstannal, mint amilyen az Isten Fia Jézus által alapított kath. anyaszentegyházban van letéve, azért a prófétáknál az erkölcsi igazságok és vallásos köte- lességek tárgyalása számra és tartalomra nézve ép oly korlátolt, mint a dogmatikai tárgyak fejtegetése. A vallási gyakorlatok, az isteni szolgálat nagy része a Szentírásban letett lyturgikus cselekmények teljesítésében állott; amennyiben pedig ezek megtartása az új-szövetségben nem kötelező, annyi- ban a prófétáknak ezek megtartását sürgető beszédei a kath. egyházi szónokra nézve érdeküket elvesztették. Mégis az ó- és új-szövetség erkölcstana némely pontban találkozik, ilyen: az ima, az áldozat bemutatása, Isten nevének tisztelete, az ünne- pék megszentelése, a gyermekeknek szüleik iránti köteles- ségei, a böjt megtartása, az irgalmasság némely testi cseleke- detei, a templomban való magaviselet stb. Ezen erkölcsi igazságok fejtegetésére nézve gyönyörű mintákat, tanulságos és megható érveket szolgáltatnak a próféták. Ezeknek belső becsét fokozza az, hogy az isteni kinyilatkoztatás örök érvényű

1 Baruk. 2, 11—13.

2 Ezek. 20, 5. 6