Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
729 könyvében, a Szentírásban vannak feljegyezve. Ez az oka annak, hogy a kath. egyház jóízlésü és mélyen vallásos szónokai minden időben nagy eredménynyel és• előszeretettel ezen forrásból merítették indítóokaikat, érveiket. Imák és fohászok, melyek az egyházi beszédnek oly méltó és szép befejezéseit képezik, a legkülönbözőbb alkalmak- és tár- gyakhoz nagy választékban találhatók a prófétáknál. Nem is említve Dávid zsoltárait, melyek egytől egyig úgy szólva imák s imaszerü himnuszok, nem tehetjük, hogy legalább szemel- vényül a próféták némely imáit ide ne iktassuk. «Hálát adok neked, Uram! mert haragudtál rám, de el for- dúlt a te haragod s megvigasztaltál engem. íme. Isten az én szabadítom, bizodalmám vagyon és nem félek; mert az én erős- ségsm és dicséretem az Úr, és szabadulásomra lett nekem. Öröm- mél merítetek vizet az üdvözítő kútforrásaiból, és mondjátok az napon : Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségül as ö nevét; nyilatkoztassátok ki a népek közt az ő találmányait, és emlékezze- tele meg, hogy fölséges az ő neve».1 Ha már ez az ima is méltó fohásza a hálától eltelt szívnek, a köveikezö minden gyö- nyörü képletében, a helyzethez alkalmazott kifejezéseiben, sőt minden egyes jól választott, helyén való szavában a a legmegindítóbb könyörgés, melyet aggasztó helyzetben levő lélek rebeghet a könyöriiletesség Istenéhez: «Életem elvétetik és összegöngyöltetik, mint a pásztorok sátora; elmetszetik mint a szövőtől életem; még mikor kezdeném, elmetsz engem; reggeltől estig végemre jársz. Mint a fiók 'fecske, úgy kiáltok : nyögök, mint a galamb; meggyengültek szemeim, nézvén a magasba. Uram, erőszakot szenvedek, fogd fel ügyemet».1 Már önmagában, s a helyzetből kiszakítva is mily megindító ez a könyörgés! mennyit nyer az hatásosságban, midőn mint egy jól kidomborított hely- zet befejezéseként alkalmaztatik az egyházi beszédben ? Bánatos, fájó érzelemre hangol a szép költői képlet, midőn a, pásztorok sátora szemünk előtt felszedetik s összegöngyöl- tetik; az emberi élet végső határáról, a halálról meghatóbban, 1 2 1 Izaiás 12, 1 —4. 2 Izaiás 38, 12. 14.
