Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

AZ EGYHÁZI ÉKESSZÜLÁSTAN ELMÉLETE.

8. §. A próféták.

STEN csodás bölcsességgel választotta meg azokat az eszközöket, melyek által irgalmát az emberekkel közölte, hogy végső ózdijukra eljussanak. Oktatásukra belső és külső eszközöket alkalmazott: a lelkiismeretet és a kinyilatkoz- tatást.

A belső oktatásra a lel ki ismeretet használta; ebbe fék- tette azt a titkos, de biztosan működő érzéket, mely különb- séget tud tenni a jó és a rossz között. A lelkiismeret ezen ítélő erejének kútforrása Isten.

Az oktatás külső eszközeiül szavakat és tényeket alkal- mázott, hogy ezeket azon kor emberei, kik a szavakat hallót- ták, megértették, kik a tényeket látták, tapasztalták, gyér- mekeiknek elbeszéljék s így nemzedékről nemzedékre átszár- maztassák. mint Isten atyai gondosságának és szeretetének hagyományát.

Ezen tények által eszközölt oktatáshoz tartozik a világegye- tem teremtése, a vízözön, Ábrahám hivatása, a Mózes által vég- hezvitt csőd. dk, az átkelés a Vörös-tengeren, a pusztában és a Sinai hegyen történt események. A babiloni és assziriai fogság szintén a tények által eszközölt oktatás egy neme; mert e rab- ság büntetés az elkövetett gonoszságokért s a hálátlanságért, míg a fogságból való szabadulás, jutalma a javulásnak.