Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

670

Később azonban az ilyen beszédeket, minthogy lassankint jo pénzért mindenki fölött elmondattak s természetesen el is fajultak, a püspökök és a zsinatok eltiltották.

A szerfölötti siránkozás, a sirató asszonyok alkalmazása, a kereszténységben is sokáig, sőt napjainkig föltartotta magát. Nem lehet pedig kételkednünk, hogy a föntebb kifejezett kérész- tény szellemnek megfelelöleg. a jobb érzésű keresztények és püspökök erélyesen küzdöttek e szokás ellen. A többek között Ar. szent János (Horn. I. in Joann.) megrója görög híveit azért az éktelen siránkozásért, hajtépésért, ruhaszaggatásért, test megsebzéséért, mit azok a temetések alkalmával gyako- ;roltak. Ugyancsak ö támadja meg a sirató asszonyokat is rút kiabálásaikért.

Az üldözések napjaiban éjszaka és a lehető legnagyobb titokban szállították el a hivök kedveseik holttestét azon helyre, hol az előre ment társak már nyugodtak. Az üldözések megszűntével azonban ama pompás temetési menetek is szó- kásba jöttek lassankint, melyeket a pogány hatalmasok elta- karításánál említettünk. Nagy Konstantin örök nyugalomra tételén kívül sz. Jeromos, sz. Paulina, nyssai sz. Gergely nővére Marina és nazianzi sz. Gergely fivére Caesarius gyászmenetét örökítette meg. A helye't, hogy reájok hivat- koznánk, hadd beszéljenek tulajdon szavaik arról, kik és hogyan vitték ki a harmadik és negyedik században a holt- testet a sírhoz. «A püspökök kezein és vállain vitetett (sz. Paula), míg más főpapok lámpákkal és gyertyákkal lépdeltek előtte.» •(Ep. 108). «Én — mondja nyssai sz. Gergely — váltamra emelvén a halottas saroglyát, megkértem Araxius püspököt, hogy emelje föl azt a másik oldalon; a saroglya két hátulsó nyelét, meg két más előkelő egyházi emelte vállaira; lassan- kint azután elindultunk, mert azok, kik elöl haladtak, csende- sen mentek, azért mi is lassacskán haladhattunk.» (Vita Macri- nae). Ugyancsak ö említi, hogy e temetés alkalmával a nép három csoportra oszolva zsoltárokat zengett; sz. Jeromos meg ugyanezt e szavakkal bizonyítja. «Nem ordítozás, nem jajveszé- kelés verdeste a levegőt, mint ezt a világ fiai tenni szokták, ha- nem különféle nyelveken zengett zsoltárok éneke hangzott».