Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
54 Az állításra a protestánsok részéről a bizonyításnak kel— lett következnie. A valódi, ősi kereszténységnek az egyháztól elválasztá- sával s ez utóbbinak, mint «synagoga satanae» elvetésével a protestantismusra két fontos kérdés megfejtése várt. Az első : miként lehetséges az, hogy az első egyház meg- romlott, tönkrement és mégis néhány igaz emberben megvo- nulva, mint láthatatlan, századokon keresztül fennállott; léte- zett, de senki sem ismerte, míg végre Luther a XVI. század- ban «ex coeca nocte erassaque caligine» felszínre hozta? Mert hogy valamely társaság tönkremenjen, elenyészszék, úgy hogy nyoma sem marad, ez érthető; de emberi társaságnak a tönkremenése és mégis láthatatlan fenmaradása felfogha- tatatlan. Annál felfoghatatlanabb ez az egyháznál, mely az emberek számára rendelt üdvintézmény s amelyet ezeknek nagyon is kell ismerniük mindig és mindenütt, mert különben Isten müvével czélját nem éri. És Krisztus világosan mon- dotta apostolainak: «Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén .... tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek, és íme én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig» (Máté 28, 19—20). A másik kérdés, amelyre a protestánsoknak felelniük kel- lett volna, ez: mikor ment tönkre az első egyház és mikor,, hogyan változott át katholicismusszá ? Az első kérdésre felelni egyáltalán nem lehet, ha csak valaki gúnyt nem akar űzni Krisztusból és az egész meg- váltási műből, amint az ilyen beszédre támaszkodó donatis- táknak nyomuk sem maradt fenn a világon; mert ily módon egy kér. egyháznak lét jogát igazolni nem lehet. Aki azt mondja»• hogy Krisztus egyházát a láthatatlanból rekonstruálni kell, mert a valódi elromlott, az először is képtelenségre vállalko- zik, másodszor meg felesleges munkát is végezne, ha tehetné is. A kereszténység, amely ilyen sorsnak van alávetve, emberi catholicas (értsd calvinianas) dandas puellas statuimus, ne jugum cum infidelibus ducamus. Si vero contra interdictum hoc fecerint Parentes scientes et volentes, censurae canonicae obnoxii srrnto». Roskoványi i De matr. mixtis 1842. 1. 467. 1.
