Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság
587 ben kérdezzük: miért e sok és vérmes szóváltás, gyak- ran csekélységnek látszó bizonyos pontok felett? Miért té- tetnek az okoskodásokkal szemben ellenokoskodások, miért a vádakra a feleletek ? mely vérnélküli fegyverek mind- addig nem pihennek, míg egyik vagy másik fél meg nem adja magát. Ez eszmebeli harcznak czélja. nyilvánvaló. A küzdő vitat- kozók mindegyike arra törekszik, hogy az általa ismert vagy legalább ismerni vélt igazságot világosan előadja, és hogy ellenfelét annak elismerésére és elfogadására indítsa. Minden vitatkozás, bátran mondhatjuk, párviadal abból a czélból, hogy az ellenfél az igazság törvényének alávettessék. És boldog az, ki a vitatkozás végén ellenfelének szemébe mondhatja: az. igazságot a maga fényében adtam elő, add meg magadat, nem nekem, hanem az igazságnak, melynek én is harczosa vagyok. Már most, ha az emberek meg volnának arról győződve,- hogy az ész és a gondolat a maga fényében tündöklő igaz- Sággal szemben is szabad, az egymás közötti hosszú és heves vitatkozás czéltalan volna. Tehát az egymás közötti versengés és vitatkozás nyilvánvalóvá teszi: minden ember bensöleg meg van győződve arról, hogy az ész és a gondolat egyedül az igazságnak útját tartozik követni, annak szent hatalmát el- ismerni, mit ha nem tesz, vétkezik az igazság ellen. De menjünk tovább. Azt hiszszük, nem létezett ember, ki valaha mondani merte volna: «az emberi ész nem az igaz- sügért van alkotva». Mondhatja ugyan bárki is szenvedélyétől elragadtatva: «én gyűlölöm az igazságot és az erényt, mert tőlem áldozatot követelnek», de hidegvérüen, meggyőződésből nem mondhatja: «én nem vagyok az igazságért és az erényért teremtve». «Lelkemnek mélyében érzem, mondja egy franczia tudós, hogy én az igazság felé vonzódom, mint a mely kivan- ságaimnak és indulataimnak középpontja. Érzem, hogy lelkem csak az igazságnak él és csak ha attól elvonatom, csábíthat el a hazugság. Igen, lelkem az igazságot szomjúhozza, csak úgy, mint szívem a boldogság után eped, nem foszthatom meg magamat az igazságnak szeretetétöl. miként nem foszthatom meg
