Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
490 Ott fogja látni köztük a rózsát, Máriát, akiben az Ige testet vön magára, látni fogja a liliomokat, az apostolokat, és a többi szenteket. Arcom miért tölt el oly szerelemmel ? Mért nem tekint a kert felé. amelyet Krisztus fénye virággal díszített fel ? Itt a rózsa, kiben az Ige testet Vett fel magára, itt a liliomok, kik Viszik jó illatuk útján az embert. Perché la faccia mia si t’ innamora. Che tu non rivolgi al bel giardino Che sotto i raggi di Cristo s’infiora ? Quivi é la rosa, in ehe il Verbo Divino Carne si fece, quivi son li gigli, AI cui onor si prese il buon cammino.1 A szép virág, sz. Mária, nevére lelke össseszedi minden erejét, hogy láthassa öt, a nagyobb fényt, aki erényei fölsé- gében első volt a földön s az Istenség után első az égben is. Látja öt és látja, hogy egy égő fáklya (Gábriel) száll le hozzá és megkoronázza. Az egész mennyország hangoztatja Mária nevét. Hogy vége lesz a dalnak, Mária felemelkedik Fiához, a legfelső égbe. A többi fényláng magasra törő lobogással jelenti, hogy mennyire vágyakodnak utána s édesen dalolják: Regina coeli, laetare ! A szép virág nevére, akit este S reggel köszöntök, látni a nagyobb fényt Lelkem magát egészen összeszedte. Az égből, láttam, most egy faklya jött le, Korona módjára kört alakítva S körülvevé öt forgva körülötte. S S aközben énekelt melódiának Hogy vége lett, mind mind a többi fények Hangoztaták a nevét Máriának. 1 Par. XXIII. 70-75
