Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
488 — tüntetve az a jelenet mutatja, midőn előtte az angyal meg- jelen. L’ angel che venne in terra col decreto Della molt’ anni lagrimata pace, Che aperse il ciel dal suo lungo divieto Dinanzi a női párévá si verace Quivi intagliato, in un atto soave, Che non sembiava immagine ehe tace. Giurato si saria ch’ei dicesse: Ave, Perché quivi era immaginata quella Che ad aprir 1’alto amor volse la chiave. Ed avea in atto impressa esta favella, Ecce ancilla Dei, si propriamente, Come figura in cera si suggella.1 Az irigység miatt bünhödök a bold. Szűznek a kánai menyegző alkalmával nyilatkozó szeretete által taníttatnak. La prima voce che passi volando Vinum non habent, altamente dissé, E dietro a voi l’andó reiterando.1 2 A haragosak elé türelme állíttatik például, amelylyel gyér- mekét keresi.3 A renyhéket az Erzsébethez való buzgó iparko- dása sarkalja4, a fösvényeket alázatos szegénysége készteti, hogy felkiáltsanak: Oh ! édes Mária! . . . Szegény valál, Amint ezt a szegény lakás mutatja, Hol gyermeked nyugvó helyet talál. Dolce Maria 1 Purg. X. 34—45 2 Purg. XIII, 28—30 3 Purg. XV, 80—92 4 Purg. XVIII, 100
