Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
A HOLTAK IRÁNTI KEGYELET HAJDAN ÉS MOST 4. Hogyan temetkeztek a rómaiak? világot leigázó római nép oly nagyra vette, hogy az el- hunytak tisztességes temetésben részesüljenek, hogy még az ellenség tetemeit is gonddal helyezte örök nyugalomra, mint erről a harczias nép évkönyvei elég bőven ta- núskodnak. L. Cornelius consul Hanno kárthágói vezér holttestét tisztességesen temettette el: Pompejus Mithridates tetemeit saját honába küldte vissza, hogy azt az ösök sírboltjába helyezhessék. Kpen az a meggyőződés, hogy nagy tisztesség, ha valaki ünnepies temetésben részesül, magyarázza meg azt, hogy attól a nvilvá- nos bűnösök egy részét megfosztották. így7 nevezetesen teme- tétlenül dobták Vitelius császár holttestét a Tiberisbe; Helio- gabalus teteme a csatornákon át szintén a Tiberis hullámai közé jutott; és hasonló sors várt mindazokra, akik, mint ők is, a haza ellenségei gyanánt hunytak el. Az öngyilkosok, hacsak az öngyilkosság okát nem adták tudtára valamikép a senatusnak, továbbá az apagyilkosok és a keresztre szöge- zettek szintén meg voltak fosztva attól, hogy eltemessék őket. Eleinte az öngyilkosok kivétel nélkül, később azonban csak azok lettek e gyalázattal megbélyegezve, akik azért vetettek véget életüknek, hogy a törvény büntetését kikerülhessék. Caesar korában még az oly sokszor magasztalt utikai Cato is, nem tudván Julius Caesar diadalait elviselni, saját maga vetett véget életének. A fogadalmát meg nem tartott Vestaszüzet a rokonság sírása és jajveszékelése közepett a «campus scele-
