Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
nem fejlődött, hanem egyszerre, mint nagyon is látható állott elő. Ennek a látható társulatnak a szervezkedése pedig — szerinte — úgy történik, hogy az egyenlő jogú keresztények, t. i. a lutheranismus vallói, elöljárókat választanak magoknak «ministros verbi et sacramentorum», a nép egyeteme hatalmát átruházza egyesekre, akik az ö nevében vezetik a társaság ügyeit. Krisztus hatalma ugyanis — úgy mondták — az egy- házra, azaz a hívek egyetemére szállott át, amely azt egye- sekre ruházza és ismét visszaveheti, úgy hogy aki ma egyházi szolga, az holnap közember lehet és megfordítva. így az elmélet; a valóságban pedig úgy történt, hogy a fejedelmek és a váró- sok magokhoz ragadták a vallási jogot s a fennálló hűbéri, jobbágyi rendszernél fogva e magok szájíze szerint diktáltak az önkénytes és a kényszerített híveknek egyházat és vallást,1 úgy hogy a dolog felett nyugodtabb pillanataikban magok a «reformátorok» is gondolkozóba estek.2 De liát maga az elmélet is a látható egyháznak a látha- tatlanból fejlődéséről s az így kifejlett látható egyháznak a szervezkedéséről egy contradictio in adiecto. fából vaskarika. Akárhogyan is vegyük a dolgot, ugyanis annak a kérész- ténységnek van kezdete. Ki léptette azt először életbe ? A hi- vatal. a ministerium. De a hivatal nem elvont fogalom, hanem bizonyos személyekből álló testület, akiknek joga és kötelessége az egyházat életbeléptetni, hiszen maga a Szentírás is Krisztus «hivatalnokainak» a müve. Már akkor hogyan fejlődhetik a hivatal az egyháztól, ha a hivatal lépteti életbe az egyházat ? Az épen olyan, mintha azt mondanám, hogy nem Lutherből a lutheranismus, hanem a lutheranismusból fejlődött Luther. Pedig hát Luther kath. pap volt és szerzetes, tehát a kath. egyház tagja; azután hütelen lett hozzá mint közvetetten elődei Wikliff és Huss, és új kereszténységet hirdetett, amelynek kezdete őbenne van és ebben az egészben semmi láthatatlan nem volt, annál kevésbbé voltak láthatatlanok Hutten és 1 Janssen: Geschichte des deutschen Volkes. 1883. 111. 49. s, k. 1.. «Entstehung des Landeskirchenthums.» Phillips : Kirchenrecht, 1850. 111. 429. 1.
