Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
318 Sickingen meg a többi birodalmi lovagok, továbbá a fejedel- mek, akik megcsinálták az új egyházat csupa gyakorlat alapján. Ennélfogva Luther láthatatlan kereszténysége történelmi agyrém. Továbbá, ha annak a «ministeriumnak» csakugyan az egyházból kellene előlépnie, akkor okvetetlenül azt kell kér- dezni. hogy melyik egyházból'? A láthatóból-e vagy a láthatat- lanból ? Ha a láthatatlanból, akkor fölösleges a külső hivatal, az Isten állal közvetetlenül kitanítottaknak nincs rá szükségük: ha a láthatóból, akkor ismét ki biztosít róla, hogy az ilyen hivatal tagjai: tagjai egyúttal a láthatatlan egyháznak, az igazinak, amelyet egyedül Isten ismer, mint Luther tanította. Szóval a protestánsok láthatatlan kereszténységéből egy- házat, vallási társaságot elöljárókkal megalkotni nem lehet,1 amint csakugyan a keresztségisulétlök már Luther idejében kimondták ezt a helyes logikai következtetést; de Luther elnyomta őket, nem akart rá ismerni saját gyermekeire; látható egyházat alapított a fejedelmek aegise alatt, azt egyedül üdvö- zítönek tartotta 1 2 s magokat a zwingliánusokat meg a kálvinis- tákat is, mint eretnekeket kárhoztatta.3 A protestáns egyház tehát egy alap nélküli intézmény, amelynek legfeljebb a gyarló ember adhatott szentesítést, aki Isten müvét utánozni akarta. Valamint pedig a prot. egyház nem fejleménye valamely láthatatlan kereszténységnek, hanem az isteni jog rovására az emberek közé becsempészett úgynevezett «befejezett tény» : hasonlóképen hamisak a segédtételek is, amelyeket felállított egyházuk szervezetének bizonyítására a protestánsok hasz- ná Inak. Fölösleges ugyan a prot. felfogás szerinti egyháznak a hatalmáról, szervezkedésének a jogosultságáról eszmét cserélni, mikor az az egyház, a láthatatlanból fejlődő, maga is egy képtelenség; mindazonáltal a kérdés további megvilágítása kedvéért jó lesz a protestánsokat tovább kísérni állításaikban, 1 L. Hetlinger: Fund. Theologia II. 122—3. I. 2 L. Phillips: Kirchenrecht III, 417. 1 3 U. ott. 422. 456. 1.
