Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Irodalmi értesítő

— 297 -י

a köveket, amelyekből később egy új világ és kultúra, épüle- tériek alapjai keletkeztek? Az ó-világ alkotása még nem égé- szén dőlt meg s az új-világ napja még nem egészen kelt föl. Az ó-hellén és római irodalom termékei még mindig bizonvos hatással voltak a szellemekre, de már elveszítették varázsukat, amelylyel az olvasó szemét behálózták és szivét elbájolták: üresnek és elhagyatottnak, unalmasnak tiint föl minden, a megszokniIság megfosztotta érdekétől mindazt, ami régi volt és az eszmék forrása is, mely hajdan oly termékeny és bőven áradó volt, kimerülni látszott. Az eszmék mezején, az irodalom- ban. a társadalmi téren, az emberiség gondolkozásában és egész belső világában érezhetővé vált bizonyos dermedtség és álom, amely a szellemi erők működését meggátolta. Mintha valami végzetszerü átok nehezedett '.volna az egész emberiségre, mely a lélek poténtiáit megbénította; mintha az emberi lélek még szunnyadóit s az ébredés órája még nem ütött volna . . . midőn a föld egyik távoli zugában, a kis Galileában fölkelt az új világrend napja. Ks alig hogy fölkelt, új eszmék, új elvek kezdették mozgatni, az emberiséget. És itt látjuk e szellem-óriások kis seregét, amint hangyaszorgalommal gyűjti az anyagot az épület első alapjaihoz és betetőzéséhez. Mivé lett volna nélkülük az európai irodalom és a keresztény művelődés. A kereszténység ébredését, megalapítását és eltér- jedését a kér. egyház tanítása szerint mindenkor isteni erő kiáradásának tartottuk és tartjuk. De ne feledjük: az isteni Gondviselés emberek által működött és működik itt mindig. És az eszközök, amelyeket a Gondviselés e munkára kiválasz- tott. e tiszteletreméltó alakok voltak. Fölruházva az emberi bölcsesség és éleslátás tulajdonával és az ékesszólás bőséges adományával, nagy buzgalommal terjesztették írásban és élő- szóval mindazt, amit az apostoli atyáktól hallottak. Egy drága kincs szállott át apáról apára: a széni hit. amelyet élőszóval és tollal hirdettek és terjesztettek, mígnem egy egész nép tulajdonává fejlődött ki. mely átlépve az emberi korlátozások határát, országok és birodalmak összekötő kapcsává lön és magában egyesített minden népet a Pontustól a Tiberisig. Más szellem, más eszmék lengték át az emberiséget és lőnek