Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Irodalmi értesítő
uralkodóvá egész lényében. Es e befolyásnak, ez átalakító mozgalomnak megalapításában kiváló része van az ös-keresz- tény irodalomnak. Az ő-pogánv bölcsészet uralkodó eszméit átvéve és megtisztítva a keresztény hit és bölcselet lángjával, egységes rendszerbe öntve, vetették meg az alapot, amelyen az utódok tovább építhettek. Ezen az alapon mozog a jelen mü és egymás után tár- gyalja a legnehezebb ezikkeket, a kérdést: Milyen része van a világtörténelmi jelentőségű nagy munkában az ös-keresztény irodalomnak? Minő állást nyert az új társadalomban? Miivé- nek voltak hatásai? Mely okok tették a keresztény irodalmat nyilvános hatalommá s a közvélemény vezértényezöjévé az első századokban? Milyenek voltak a külső körülmények s a belső dispositiók, amelyek között az ös-keresztény irodalom tért foglalt és tovább fejlődött? Milyen vonatkozás állapítható meg a keresztény és a pogány irodalom között ? Voltak-e bizonyos kölcsönös hatások a pogány és a keresztény írók között és miben állottak azok? S hogy e kérdésekre alapos és kielégítő választ adjon, a szerző az analytikus módszert követi. Az egyes irodalmi kor- szakok történelmi, erkölcsi, társadalmi és kulturális jellemzése mellett megismerteti az egykorú pogány írókat és kiterjeszko- dik azok irodalmi értékének és hatásainak vizsgálatára. így kezdi a munkát a szerző az első kötetben, ahol érdekes képét látjuk az ös-keresztény irodalom legelső kéz- deleinek: érdekesen tünteti föl a keresztény újjászületés és ébredés nagy hatását és befolyását az emberiségre, a kérész- tény eszmék rohamos tejlödését, a dogmarendszer kiépítésének kezdetleges lépését, az erkölcsök javításának munkáját, szóvá mindazon kulturális és emberi nagy érdekek gyors elömene- telét, amelyek az akkori társadalmat leginkább foglalkoztatták s az emberek törekvéseinek föezélját képezték. Jól használja fel Gregorovius, Merivale, Friedländer, Forbiger, Nicolas, Char- pentier, Leland, Haves munkáit. Míg Nicolas száraz bölcseleti, dogmatikus hangon ír. Károly János a művelődéstörténeti szempontot a szónoki és költői emelkedettséggel és melegség- gél egyesítve, egy pillanatra sem veszíti el szem elöl a helyes
