Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
18 adatnak elő, hogy higvjük.1 «Bölcsességet hirdetünk azonban- mi is a tökéletesek közt. de nem a világ, sem a világi feje- delinek bölcsességét, kik megsemmisülnek, hanem hirdetjük Istennek titkos, elrejtett bölcsességét, melyet Isten világ kéz- detétöl elrendelt a mi dicsőségünkre, melyet senki e világ feje- delmei közül nem ismert meg».1 2 Az idézett szavakkal, mint a szövegből világos, az apostol okát adja, miért nem fogad- ták el a zsidók az evangéliumot: mert alázatos hittel nem bírván, mindent csak büszke eszükkel akartak átkutatni: azért a hitet nem az ész okoskodásából, hanem a Szentlélek működéséből származtatja a következő versben; 10—18. Végre: «Kérve kérlek az Úr előtt, hogy többé ne járjatok úgy, mint a pogányok járnak elméjük hiúságában ; sötétséggel homályo- sított értelmük lévén, elidegenülvén Isten életétől a tudatlanság által, mely bennük van, szívük vaksága által.»3 Vagyis: a pogányok, kik kinyilatkoztatás nélkül voltak, s a kegyelem által, melynek ellentáll.ak, nem voltak segítve, értelmük el- homályosodva, szívük megromolva, a gonoszságnak adták át magokat, elidegenedve Istentől. Krisztus vallása tehát oly igaz- Ságokat is tartalmaz, melyek az értelmet fölülmúlják : ámde ha az ész az ilyenek fülé bíróként emelkednék, nem mást tenne, mint ha. a vak ítélni akarna a színről, holott ez csakis mások értesítése következtében tehet szert ez érdemben hitre. Az igaz hitben megöszült tisztes századok egén csillag- ként ragyogó szentatyák is bármily tudomány birtokában voltak, a hittitkok szükségességét a végtelen lény Isten nagy- sága, fensége előtt megismerték, meggyőződve, hogy a hit, a teljes hit oltárán a fölfuvalkodott esz gőgjének meg kell töret- nie, s a velötlen okoskodásnak föl kell áldoztatnia: «Félre az okókkal, mondja sz. Ambrus, hol a hit forog kérdésben, hall- gásson a dialektika; halászoknak adunk hitelt, nem a dialek- tikosoknak».4 Sz. Vazul pedig így tanít: «Ha mindent értei- miségünkkel mérünk s amit észszel töl nem érünk, azt épen 1 Kor. II. 10, 4,5. 2 Kor I. 2, 6,8. 3 Efez. 4,17. 4 Lib. I. de fide.
