Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
19 semminek tartjuk, bizonyára el lesz vesztve a hit, el a remény- ség jutalma».1 Sz. Czirill is «szükségesnek tartja, hogy hittel hódoljunk azoknak, mik fölöttünk vannak, s ne kutassuk azo- kát észszel; mert gyengébb az emberek értelme, mintsem hogy azokat értelmével felfoghatna».1 2 A hit és a tudás tér- mészetéts mind a kettőnek kölcsönös viszonyát azonban senki közülök mélyebben s lélektanilag is igazabban föl nem fogá s ki nem fejté sz. Ágoslónnál, kinek lángelméje behatva az emberi szellem legtitkosabb rejtekeibe, oly nézeteket fejt ki, melyek korunkban is irányadókul szolgálhatnának. 0 nem egyszer tanítja: hogy «semmi értelmi erő vagy gondolkozó emberi elmeél be nem bizonyíthatja, mily módon háromság az Isten. Ezt tehát hinnünk kell; ha pedig némelyek azt gondolják, hogy tagadnunk kell azért, mert vak szemeikkel ezeket látni nem képesek: azoknak is kellene tagadniok a napot, kik születésüknél fogva vakok. Nem kísértem meg, Uram, a te magasságodon áthatolni, mert semmikép sem hasonlítom össze azzal értelmemet; hanem óhajtom valamikép csak érteni a te igazságodat, amelyet hisz és szeret az én szívem. Nem keresem ugyanis érteni, hogy higyjem, hanem hiszen!, hogy tudjam, mert azt is hiszem, hogy ha csak nem hiszem, nem értendem».3 A megtestesülés titkáról szólva ugyanő mondja: «Engedjük meg, hogy Isten képes valamire, amiről mi megvalljuk, hogy nem kutathatjuk át».4 Sz. Tamás szerint is «szükséges; hogy az ilyetén észthaladó igazság hit tárgya legyen, az Isten valódi ismeretének megszerzésére; mert csak akkor ismerjük meg igazán Istent, ha hiszszi'ik, hogy ö mind( n fölött van. amit csak az ember Istenről képes gon- dőlni».5 De mit bizonyítgatni azt, amit mindenki tud tapasztalat- ból! annyi sok tanulmányozás, huzamos és megfeszített fáradal- más munka, folytonos elmélkedés és mély szemlélődés után 1 Contra Eunom. c. 2. 2 L. II. c. Jul. a De Trinit. V. 27. 4 Epist. 3. ad Volus. 6 Cont. Gent. L. I. c. 5 2*
