Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
147 ság az uralomra jutott görög nyelvet fogadta el a zsidó isteni- tisztelet nyelvének. A zsidó és görög nyelvek e benső érintkezése gondviselés- szerű: közeledett volt ugyanis az idők telje; midőn elérkezendő vala az Üdvözítő, ki megváltani jött az egész emberiséget: szűk- ségessé lett tehát egg nyelv, mely az Úr választott népének isteni igéi kifejezésére ép oly alkalmas legyen, mint az emberi ismeretek közlésére; e nyelv a héber és görög elemet, egye- sítse és lerontsa a válaszfalat, mely évezredeken át a zsidó- súgót a világ egyéb népeitől elválasztotta; szükségessé vált a görög nyelv elterjedése az ó-világ minden országába; minthogy az egységes világnyelv, minden népet Krisztus, a béke Istené- nek jogara alá gyűjteni volt hivatva, hogy nemcsak a kiváltságos héber nép, hanem minden ember legyen részese az üdvnek, melyet az élő Isten Fia az egész emberiséget boldogítandó, lehozott az Égből a földre. Hogy a mívelt görög nyelvet Izrael népe ép oly jól ismerje1 mint a Hellasz míveltségének suga- raitól megvilágított Nyugat és Keletnek minden egyéb népe: - az a Gondviselésnek műre volt. «Mert nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyan- azon egy Úrok van mindnyáj oknak, gazdag mindnyájok iránt, kik öt segítségül híják», mondja a nemzetek nagy apostola, 1 2 1 Húg Einleitung in das N. T. II. 39. 1. és Langen, (Das luden- thum in Palaestina zurZeit Christi 16. 1.) «Entwirft man sich ein Bild von den religiösen Richtung des durch seinen geistigen Einfluss nach- tigsten luden jener Periode, des Flavius Josephus, so gewinnt man eine klare Anschauung davon, wie der Zauber hellenischer Geistesbildung selbst in Palaestina die beweglichen Gemüther fesselte.» 2 «Wie kein anderes Volk der Erde hatten die Griechen unter fleissiger und vielseitiger Benutzung des ihnen anheim gefallenen Erbes orientalischer Cultur eine Wissenschaft sich erzeugt, die in Umfang und Vollendung fast das Menschen Mögliche erreichte. Der hauptsäch- lichste Gewinn davon war die Sprache, welche durch die geistige Thätigkeit des Volkes eine Entwickelung, Verfeinerung und für alle Erzeugnisse des Gedankens eine Vollendung erhielt, wie keine vor und nach ihr empfangen hatte. Eben hiedurch eignete sie sich aber aucly abgesehen von ihrer Ausbreitung, die der Verkündigung des Glaubens zu statten kam, ganz vorzüglich für die Darstellung desselben.» Reith- mager i. h. 171. 172—175. 11. 10*
