Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
148 sz. Pál.1 Az üdv hajnala derengvén, az isteni Gondviselés úgy intézte a dolgot,, hogy tiszteletreméltó ősök törzsén, t. i. a szémi és indogermán nyelvek közös törzsén nyíló új virág ke- letkezzék: az új-szövetség görög nyelve; a Szentlélek által azon c/.élra választott egyszerű eszköz, melynek közvetítése melleit megszólaljon és ivadékról ivadékra szálljon az isteni Irgalom és Böleseség. Az új-szövetség görög nyelvében ugyanis mind a héber mind a görög nyelvnek sajátságai érvényesítik előnyeiket. Egy ftagytudományú angol bíbornok amily ékesen ép oly helyesen úgy részletezi a két nyelvcsalád sajátságait: «A szémi család: mely a dolgok viszonyainak kifejezésére alkalmas ragokat és nyelvtani alakokat nélkülöz, a hajlíthatatlan mondatfüzés követ- keztében merev s a külső tények fogalmait kifejező szavakat igegyököktöl kényszerülvén származtatni, nem irányozhatta a szellemet elvont :s belső eszmékre: ezért szójárásai minden időben a legegyszerűbb történeti elbeszélésekre és legmagasz- tosabb költészetre alkalmasak, melyben csak gyors egymás- alánban keletkező benyomások és érzeménvek éreztetnek és iratnak le; míg ellenkezőleg sohasem keletkezett keblében csak egy honi bölcsészeti iskola is, sohasem találkozunk nála a me- talizikai gondolkodásnak elemével, még legfönségesebb termé- nyeiben sem. Ez okból vannak a héber nyelvben a hit leg- mélyebb kinyilatkoztatásai, a jóslatok legrettenetesb jelentései, az erény legbölcsebb intelmei a külső természettől kölcsönzött képekbe burkolva. Ellenben az indogermán csodálatos hajlékonysággal bír a dolgok belső és külső viszonyainak kifejezésére, névszóinak haj- lítása, igéinek föltétes és határozatlan idői, számtalan ragnak képzése és illesztése, főleg pedig azon hatályos s csaknem határtalan tehetsége által, melynek segítségével szavakat össze- tenni s a legnagyobb könnyűséggel összekötni, a mondatszer- kőzetben felcserélni, megfordítani és egymáshoz csatolni, s vé- gül a szavak jelentményét az anyagról egészen szellemi esz- ményre közvetlenül s tökéletesen átvinni képes. Míg ennélfogva 1 Róm. 10. 12.
