Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
papirosra. lit már az emberi közreműködés nagyobb. — Har- madik fokozat a negatív sugalmazás. midőn az író Istentől írásra indítva és minden tévedéstől megóva oly igazságot ír le. melyet természetes úton is tudott. Itt már az ember sze- repe még nagyobb, mint a positiv inspirational. Legkisebb pedig Isten befolyása és legnagyobb az ember működési tere a puszta csalatkozhatatlanságnál (negativ assistentia), hol a Szentlélek új igazságokat már nem közöl, sőt még természetes ismereteket sem szentesít, csupán a már meglévő igazságot őrzi azáltal, hogy annak kihirdetésében vagy magyarázásában külső vagy belső befolyása által minden tévedést elhárít. Az a kérdés már most, meddig terjed a sugalmazás a szent-könyvekben, vagyis mi annak a tárgya. Mondottuk ugyanis, hogy a szent-könyvekben isteni és emberi elem van; kérdés tehát, meddig terjed az isteni elem s hol kezdődik az emberi. E kérdésben eltérő vélemények voltak és vannak. A régi protestánsok körülbelül a múlt század közepéig á betű szerinti sugalmazást védelmezték. Némelyek, mint pl. Buxtorf. annyira mentek, hogy a sugalmazást még az írásjelekre és ékezetekre is kiterjesztették. Nitsche György a múlt század elején köny- vet írt ily czím alatt: «Isten-e a Szentírás vagy teremtmény?» Ez volt az egyik szélsőség.1 Mások a sugalmazás terjedelmét kelleténél jobban megszorították, mely megszorítás különféle- kép történt. Erasmus, Holden, (1652) Grotius Hugó. Lenormant, 1 Érdekes és jellemző, hogyan csapott át a Protestantismus e szélsőségből az ellenkezőbe. Először a protestánsok azt tanították, hogy a Szentírás szói'ól-szóra Isten igéje, tehát betű szerint sugalmazott; — azután hogy a Szentírás Isten igéjét (a hitigazságokat, az üdv tényeit) tartalmazza, tehát csak az értelem, a dolog sugalmazott; később a sugalmazottságot azokra szorították, amik Krisztus személyét vagy tanait illették, még később csak Krisztus tanításának szellemére, azután erkölcsi tartalmára. Maga a sugalmazás positiv befolyásból csak az írásra való természetfölötti ösztönzés lett, később csak bizonyos emel- kedett hangulat, utoljára csak kiváló tehetség. Ma már a protestáns iheologusok liberális pártja az inspiratiót teljesen• megtagadja. — V. ö. Hettinger. A kereszténység válsága. Ford. pesti növ. papság 1883. 101—102. lap.
