Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Damian János: A «Declaratio Benedictina» keletkezéséhez
709 Mert a congregatio nem törvényhozó testület; határozatai csak a törvény értelmét fejtik meg, de a törvényt sem nem erősítik, sem meg nem újítják, mely utóbbi körülmény elen- gedhetetlen kelléke annak, hogy valamely szokásjogot eltö- !’ülhessenek. Ez érvelések bizonyító erejét tetemesen csökkentették ellenfelei. Különösen elvetették az epikeia kiterjesztését Hol- landiára. Mert ha elfogadható is a vélemény, hogy a trienti zsinat nem akarta a protestánsokat az általa előírt alakra kötelezni, a kivétel alá, mint Schmier említett müvében meg- jegyzi, csakis Anglia, Svédország és más, az egyháztól már elvált államok protestánsai eshettek, nem pedig a hollan- diák, kik katholikus fejedelem alatt élve még el nem váltak az egyháztól. A különálló hitközségen alapuló bizonyítás sem tartható. 1565-ben, midőn II. Fülöp rendelete folytán a Tridentinum ki lett hirdetve, Hollandiában még nem léteztek protestáns köz- ségek, későbben pedig, mint Zypaeus kimutatja,1 nem is léte- sülhettek. Ily jog megengedéséből ugyanis szerinte az a kép- telenség folyna, hogy az eretnekek közvetetlenül az egyház joghatósága alá tartoznak, közvetve pedig tetszésök szerint felszabadíthatják magokat alóla. A katholikus plébánián foga- natosított kihirdetés a protestánsokat is kötelezte, és pedig annál inkább, mert senki sincs a plébánosnak azért alávetve, mert a templomba jár, hanem mert az illető községben lakó- helye van. Azért a protestánsok kötelezve vannak házassáTametsi justam et sanctam esse, tarnen humanam atque adeo adversus earn posse praescribi intervenienta hona fide et silente ecclesia. Quam- vis enim exemptio a subjectione debita potestati spirituali Summi Pon- tificis non possit praescribi, cum ea subjectio sit juris divini et nulla obfirmatione aut voluntate si abdicabilis, tarnen exemptio ab obligatione legis semel latae nec renovatae a superiore praescribi potest consue- tudine. Neque dicas ad praescribendum exigi bonam fidem, quae haere- ticis deest. Quamvis enim haeretici, quoad dissensum a fidei dogmatibus careant bona fide, tarnen quoad usus sacros et leges politicas ecclesia- sticas possunt bona fide potiri; praesertim qui non inchoarunt usum contrarium legi ecclesiasticae . . . 1 Jus canonicum 1. 4. De spons. et matr. u. 15.
