Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága
— (>2 — oly természetes és annyit';! tökéletes fogalmat. Ez a negatív atlieismus ismét nem más, mint a magára hagyott emberi láng- -ész gyámoltalanságának jele és következménye. Az állított atlieismus ellen valaki azt mondhatná, hogy hiszen a buddhisták ma beszélnek istenekről, tehát a budd- hismus nem követeli az atheismust. Erre a következőket kell megjegyeznem. Buddha maga negative ntheista volt. elméletében Isten számára méltó helyet sem hagyott; de követői kétfélekép jártak el: részint positiv istentagadókká lettek, részint positiv istentisztelökké. Az előbbieknél a buddbismus következetességét látjuk, az utóbbiaknál az emberi természet hangos követeimé- övének érvényesülését. A kik a buddhisták közül Istent positive tagadják, csak következetesek mesterük tanához, melyben nincs szó Istenről. Ha Istenről nincs szó valamely vallásban, e vallás szerint Isten nincs,mert különben ignorálható nem volna. Istent ignorálni soha és sehol sem lehet, de legkevésbbé lehet épen a vallásban. Az utóbbiaknál érvényesül az emberi természet törekvése Isten után: az emberi ész törekvése, mely a látható világtól annak Alkotójáig emelkedik: «A mi láthatatlan belőle, azoknak, a mik létesültek, megértése által szemlélhetövé lesz ; örök ereje és istensége is;»1 továbbá az emberi vágyótehetség törekvése, mely nine8 kielégítve addig, míg Istenben meg nem nyugszik. «Magadért teremtettél engem, Uram, és nyugtalan az én szívem, míg meg nem nyugszik Tebenned». Innen van. hogy az újabb buddhisnmsban, kivált a tibetiben2, lépten-nyomon találkozunk az istenség fogalmával, de gyenge egy fogalom ez s nem kap jelentős helyet a rendszerben; innen továbbá az, hogy a buhdhista nép sok istent, sőt bálvány-isteneket is imád. miben ismét nincs köszönet. Maga a tiszta buddhisnms azonban nem ismer Istent. Kérdés már most, mit tanít a világ és kivált az ember eredetéről? Ep úgy semmit, mint az istenségről. Buddha, vala- mint fölöslegesnek, mert terméketlennek tartja a világ felett álló lény után való kérdezést, úgy hiábavalónak tartja a 1 Kőm. 1, 20.- Körösi Csorna Sándor dolgozatai. Dr. Duka Tivadar. Budapest, 1885. Kivált 170 322. old.
