Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
mmmmmmmmmmmmrnmmn — 646 — oldható meg» a keresztény socialism»« zászlaja alatt. Mi ezen szavak elhangzása óta gyakran hallottuk és pedig olyanoktól, kik egy újjal sem bántották a másét: «vajha azok a kimondott arany szavak minél közelebb volnának a megvalósuláshoz.» Valóban az még nagyon kevés, mindig csak azt hangoztatni: «A socialis kérdés egyedül a kereszténység útján oldható meg», és azon túl semmit sem tenni. Jogosan kérdezhetik tölünk: «De hogyan?» E kérdésre kimerítő feleletet adni nincs szándékunkban. Annyi bizonyos, hogy a kérdés gya- korlati megoldásánál a papok végrendeletei is számbavehetök. Az egyházi javadalmakból szerzett vagyon nem hiába mon- datott régente «patrimonium pauperum»-nak. Ha ezenfelül azon fenyegető magatartásra gondolunk, melylyel a szegény- ség és ennek révén a socialismus napjainkban fenyeget: akkor bizonyára minden papnak, a ki Isten és felebarátai iránt való kötelességeit felfogja, szivén fog feküdni, hogy hátraha- gyandó vagyonáról minden kényszertörvények nélkül, önkényt az egyház törvények szellemében végrendelkezzék.» Végre mihez tartsa magát az olyan pap, a kinek ko- moly szándéka és akarata van az egyház szellemében vég- rendelkezni? Erre a kérdésre positiv szabályt nem tudok adni feleletül, de a dolog természetéből kifolyólag bajos is lenne. Az egyház, mint más lelkiismeretbeli kötelességek tel- jesítésénél, úgy ennél is a jámbor és lelkiismeretes papok példáját ajánlja figyelembe veendő zsinórmértékül. Ki ne hallott volna ilyen jámbor papokról? Hiszen napjainkban is olvashatunk ilyenekről. Vadé, fac et tu similiter! Dr. Demkó György.
