Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
■ RPINMIPRMPilillHVMPiiHI ............................................................. A Z EGYHÁZI EKESSZOLASTAN ELMELETE.1 ■ indent, mit Isten az emberi nemmel közölni akart önmagáról, mindazt, mit szükségesnek, de elegen- • dönek is ítélt az ember földi boldogságának és örök üdvének előmozdítására és elérésére, azt választolt közegei: a próféták és az apostolok, az idők teljében pedig szent Fia Jézus Krisztus kinyilatkoztatta. Ezen felül gondoskodott arról, hogy a kinyilatkoztatott igazságok legnagyobb része, az emberi nem örök tanulságára, írásba foglalva feljegyeztessék és megöriztessék. A müvet, mely ezeket a kinyilatkoztatott igazságokat magában foglalja a könyvek könyvének, Szentírásnak nevezzük. Hogy az emberi nem nagy érdekeit: földi boldogságát és örök üdvét koczkára ne tegye, bölcsen gondoskodott Isten, hogy e könyv írói tévedésbe ne eshessenek. A könyv őrző- jévé s a benne foglalt hit- és erkölcstani igazságok téve- déstöl ment magyarázójává, a Szentlélek Isten ótalma alatt álló katholikus anyaszentegyházat tette. A ki a Szentírást ismeri, tudja, hogy. az az Istenről s az ember földi boldogságáról és örök üdvéről szóló tanításokat nem rendszerbe foglalva adja elő. Istennek úgy tetszett, hogy a kinyilatkoztatott igazságok kútfejében az emberi szellem számára tág működési tért engedjen. Az ember minden időben örömmel ragadta meg Isten ezen kedvezését, szelleme összes képességeivel felölelte és betölteni igyekezett a számára engedett tért. 1 Wurz, Schleiniger, Hettinger, M. Benger, G. Longhaye és P. Jungmann szemmeltartásával.
