Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

— 60 —

negativ; de mégis csak atheismus. vagy. ha úgy tetszik, agnosticismus.

Olcott kátéja így oktat: «Miben különböznek a buddhista papok más vallások papjaitól? Abban, hogy más vallások papjai magokat Isten és az emberek közt közvetítőknek lur- detik s ezek bűneinek megbocsátását akarják kinyerni; ellenben a buddhista papok különös isteni hatalmat el nem ismernek s ilyentől semmit sem várnak, hanem életüket Buddha tana szerint iparkodnak berendezni s ezt az utat másoknak is meg- mutatni. A buddhisták egy személyes Istent óriási rémképnek tartanak, melyet tudatlan emberek képzelöereje mint alak- tálán árnyékot az üres világtér hátulsó terére vetett. fis ismét: «Melyik a fö különbség a buddliismus és a közönséges, úgynevezett vallások közt? Többi közt az. hogy a buddhis- mus a legfőbb jót Isten nélkül tanítja.»2

Subhadra Biekshu kátéja pedig így nyilatkozik : «Isteneket a buddliismus sem el nem ismer, sem nem tagad : nincs r áj ok szüksége, akár erkölcstana támaszául, akár a megszabadulás •elérésére.»

Buddha ugyan beszél dévákról, azaz szellemekről, sőt beszél istenekről is, de úgy. hogy ezek épen nem istenek oly értelemben, mintha az ember felett álló lények volnának. 0 beszél ezekről, mert kortársai hittek bennük, de csak mint olyanokról, kik a létezés bizonyos állapotában vannak, előbb más állapotban voltak, jövőben ismét másban lesznek, talán emberekké vagy állatokká válnak. Az az istenség, a melyről Buddha szól, csak egy létezési állapot a sok közt. melyet még sok más követhet és mint legutolsó követ a Buddha-állapot, a tökéletesség állapota. A legfőbb lény a Buddha, ki már oly tökéletes, hogy közvetetlenül a Nirvánába térhet, tőle vesznek példát a többi lények, legyenek bár einbe- rek vagy istenek.

Innen van. bogy a Buddha születését, életét és működé- sét tárgyaló későbbi leírásokban a dévák és az istenek mind 1

1 Id. m. 65. 66. old.

3 U. o. 72. old.