Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
625 körébe vonatott és ennek intézkedései értelmében engedé- lyeztetett. Az egyházi hűbéresek, püspökök és apátok a vi- lági hűbéresekhez hasonlóan szabad hagyományozási- és vég- rendelkezési .jogot nyertek ; a lelkipásztorkodás terén működő papságban sok helyütt nagy volt a hiány, a kolostorok ha- talmas vagyonnal rendelkeztek, épen azért a szegényekről is nekik kellett gondoskodniok. Ha mindezen körülményekhez hozzáveszsziik még azon körülményt, hogy a papságban ez idő tájt hanyatló félben volt az erkölcs s meglazulva a fe- gyelem: megtaláljuk magyarázatát annak a különös dolognak, hogy a VIII. IX. és X. században nem akadunk sehol oly positiv egyházi törvényre, mely a papoknak a jótékony ha- gyományokat (ad pias causas) szívökre kötné, sőt a papok az említett századokban formálisan végrendelkezni kezdtek az egyházi vagyonról. Minél általánosabb lön Német-, Franczia- és Olaszországban az a vélemény, hogy az egyházi javak is a vagyonjogot szabályozó polgári törvények értelmében ke- zelendök: annál erősebb lön a papok között is az a felfogás, hogy az egyházi czímen szerzett vagyont szabad örökségül hagyni bárkinek. Kitűnik ez az 1179-ben tartott III. lateráni egyetemes zsinat következő határozatából: «Cum officiis cári- tatis primo loco illis teneamur obnoxii, a quibus beneficium nos cognoscimus recepisse, contra quidam clerici, cum ab ecclesiis suis multa beneficia perceperint, hona per easdem acquisita in alios transferre praesumunt, hoc igitur, quia an- tiquis canonibus cognoscimus inhibitum, nos indemnitati ecclesiae providere volentes, sive intestati decesserint, sive aliis conferre voluerint, penes ecclesias eadem bona praeci- mus remanere.»1 III. Sándor Pápa, ki alatt az említett egyetemes zsinat tartatott, ugyanott kimondotta, hogy a papok magánvagvo- nukról igen, — de az egyház útján, consideratione ecclesiae,1 2 szerzett vagyonukról nem végrendelkezhetnek szabadon. Da- czára ezen világos törvénynek, a papság a gyakorlatban oda 1 V. ö. c. 7. X. (III. 26.). 2 V. ö. c. 9. X. (III. 26.). »Hittudományi Fohjóiroi» 1890. 40
