Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
— 622 — tranea)1 és egyházias czélra nyerték-e ? avagy rokonoktól, ismerősöktől, és saját személyökre nézve? Az első esetben az örökség vagy ajándék mindig az egyház tulajdonába ment át egészen; a második esetben mint bonum patrimoniale 1 2 * az illető pap tulajdonába, a ki azután arról ép oly szabadon végrendelkezhetett, mint a saját szorgalma vagy tudománya által szerzettekről (bona industrialia), avagy mint az egyszerű, kevéssel megelégedő életmód által megtakarítottakról (bona parsimonialia ex bonis ecelesiasticis comparata.)s Az egyházi törvények emez intézkedései, melyek a pa- póknak, mint ilyeneknek, jövedelmeit szabályozták, vagy is a tisztán egyházi vagyont (bona beneficialia sen ecclesiastica) szabályozó egyházi törvények időről időre a világi tör- vények közé is fölvétettek. 1. Justinián császár, különösen a mennyiben a püspökökre vonatkoztak e törvények, nemcsak hogy ö maga részéről is elismerte, hanem még jelentékenyen szigorúabbakká is tette azokat. Minden — úgymond — a mit a püspök püspökké szenteltetése után akár ájtatos hagyó- rnány útján, akár ajándék vagy bármi más czímen szerzett, az az ö egyházának tulajdona, és azt sem életében, sem ha- lála esetén végrendeletileg másra át nem ruházhatja. Magán vagyon számba csak is az jöhet, a mivel már püspökké szenteltetése előtt birt, vagy a mit püspöksége alatt legkö- zelebbi rokonaitól örökölt.4 Később Justinián császár e szi- gorú törvényt enyhítette, ellenben az egyház, mint láttuk, a maga álláspontjából semmit nem adott fel. Az ekkori, 1 V. ö. ugyanott 1. jegyzetben c. 9. de testam. et ult. vol. (Itt. 26.) 2 V. 5. c. 1. C. XII. qu. 3. cone. Carth. III. c. 49. s Itt nem mondok ellent magamnak fentebbi állításommmal szemben, a hol azt mondtam, hogy az egyházi vagyon fölöslegéről a papok nem végrendelkezhettek szabadon, most pedig azt mondom, hogy a megtakarítottakról szabadon végrendelkezhettek. Ez nem ellentmon- dás. A bona parsimonialia és bona superflua egymástól lényegesen különböznek. A megtakarított vagyon ma is a pap tulajdonába megy át és arról ma is szabadon végrendelkezhetik, míg a fölösleg, mit meg- takarítani úgy sem kell. ma is az egyháznak adandó vissza valami jótékony czélra. 4 Hist, polit. Bliitter. i. h. 915. 1.
