Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga

valamint a későbbi időből való kánonok megegyeznek abban, hogy a papok magán vagyonukra nézve teljes tulaj- donjoggal birnak, az egyházi vagyonból pedig tisztességes ellátásra jogosultak ; más oldalról szigorúan tiltják, hogy ezen egyházi vagyonból, ennek fölöslegéből, akár rokonok, akár idegenek gazdagíttassanak, épen azért az azon időbeli papok nem is támasztottak igényt arra, hogy a hátrahagyott egy- házi vagyonról végrendelkezhessenek.

Idők múltával más változtatás is szükségessé vált az egyházi vagyon kezelésében. A hivök számának szaporultával a püspök egymaga nem lett képes az alamizsnát kiosztogatni a szegények között, sem arra nem volt ideje, hogy minden egyes papjának kiadja az egyházi vagyonból azt a részt, a mi tisztességes ellátására elegendő volt. I. Gelasius pápa tehát intézkedett,1 hogy a bármi czímen befolyó összes egyházi jövedelmek négy részre osztassanak, melyből egy rész a püspö- köt illette meg. a másik rész a papokat, a harmadik rész az isteni tiszteletnél felmerülő kiadások fedezésére és egyházi építkezésekre fordíttatott, a negyedik rész pedig a szegényeké volt. Ezen felosztás már csak azért is szükségessé vált, mert a hívek szaporodtával az önkénytes adományok és a tizedek is szaporodtak. így lön általánossá az a gyakorlat, mely idáig csak itt-ott volt észlelhető, hogy a püspök kiadta min- den papnak az ö egyháza vagyonát kezelés végett oly mó- dón, hogy minden pap maga kezelje egyházának ingatlanát, de a jövedelemből évenkint bizonyos részt a püspöknek jut- tasson. Ez a püspöknek adandó rész azonban nemsokára elmaradt. Általánossá lön a vélemény, hogy minden egyházi birtok és az abból befolyó jövedelem azon egyházé, melynek tulajdonát képezi, miért is a püspökök a számukra kikötött részt nem nagyon sürgették, arról önkényt lemondtak és hogy papjaiknak megkönnyítsék a megélhetést, a plébániai

1 V. ö. : c. 23. C. XII. qu. 2. Bár e felosztás elvül mondatott ki az egész egyházra nézve, mégis Spanyolországban pl. ezután is csak három részre osztatott az egyházi vagyon. Ott a szegények részére nem volt megállapítva a negyedik rész, hanem a püspök és a papság a reá- juk eső részből tartoztak a szegényekről gondoskodni.

— 623 —