Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve
— 580 — volt nemcsak Rómának civise, de akár a kisázsiai Cilicia Tarsusának zsidó farizeus lakója is. Mily egész más és kedvezőtlen viszonyokkal találkozott volna az isteni ige hirdetése, ha hét századdal előbb jelent volna meg az Üdvözítő; mert Nyugaton akkor majdnem annyi volt az ország, mint a hány város; és mindenütt más szó- kasok, más törvény, más társadalmi intézmény, más nyelv; azonfelül folytonos véres háborúskodás! A Keleten Palesztina, Egiptom és amaz ázsiai országok közé volt szorítva, melyek- kel majd asszír, majd khald, majd perzsa uralkodók éreztet- ték zsarnok hatalmukat. Annyi vérengző háború között a béke országa hol talált volna helyet ? Annyi nyelv közöl melyiken lehetett volna az üdv igéjét hirdetni, úgy, hogy az apostolok a világ minden nemzetével megértessék a kinyilat- koztatás szent tanait? Hiszen az utazás akkor annyira meg volt nehezítve, hogy egyes országokban az idegeneket, kik elég merészek voltak a partokon kikötni, halállal is büntet- ték. (P. o. Iphigeniát Taurisban.) 1 Nem vonjuk kétségbe, hogy a mindenható Isten tudott volna akkor is csodás módot találni, hogy örök szándékait az emberiség üdvére megvalósítsa; de a végtelen Bölcsesség inkább természetes módon akarta az útakat egyengetni, hogy a világ egy jogar alatt vesse le a békákat, melyek a szabad közlekedést gátolták. Mint hajdan Cyrus és Nagy Sándor, úgy szegődött az idő teljében az egységes római biro- dalom a nagy Isten tervei kivitelének szolgálatába.1 2 * «Oh Isten bölcsességének és tudományának mélységes gazdagsága! mely megfoghatatlanok az ö ítéletei, és megvizs- gálhatatianok az ö útai! Mert ki ismerte át az Ur értelmét? vagy ki volt az ö tanácsosa ? Vagy ki adott előbb neki, hogy visszaadassék annak? Mert ö tőle, és ö általa és ö benne vannak mindenek. Ö neki legyen dicsőség mindörökké. Amen».8 1 Kirchengeschichte Mühler-Gams. Regensburg. 1867. I. köt. 177. 1. 2 Comely S. J. Introductio gener. I. 276. 1. s Rom. 11, 33—36.
