Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs
Mikkel tele fecsegték ama régit, S mik azt köték, mitsem tud. Jobb fej ez, Illőbb atyánk mennyországához is. (140—1. 1.) Jó lesz. már egyszer említettem, ezt a csinált figurát összehasonlítani Manzoni jegyeseiben a Pater Cristoforóval, ha valaki a fogadalmak emberéről könyvben akar olvasni. Kü- lönben midőn e sorokat írom. az újság hozza, hogy Zichy- nek a templomoséhoz hasonló szerepe megszűnt, a mennyiben választottja megkeresztelkedett s Pesten az erzsébetvárosi plébánián örök hűséget esküdtek egymásnak. E nélkül bizony nem tudtam volna, hogy Zichy a bölcs Náthánban utánzandó szerepet is talált. 8. Azt az egyet bevallja Lessing, hogy bármennyire is leveti magáról a vallást, annak az uralma alól még sem sza- badulhat ki egészen. Ez nagyon természetes, csak Tertullián szava teljesül ebben : anima naturaliter Christiana. A vallás- talanság ismét nem az ész, de a szenvedély müve s azért soha sem válik az emberre valami természetessé, soha sem válik vérévé, a nélkül, hogy a vallásosság emlékeire olykor- olykor vissza ne térjen. Ezt a tapasztalását fejezi ki ilyen csiszolatlan modorban: a vallás is csak egy párt, Mégis, habár nenr tudva, szít ahhoz, Mely az övé. S mivel már úgy van ez, Jó is lesz tán. (160. 1.) Lessing már sehogy sem szít atyái vallásához, nyoma ■sincs Náthánban a kereszténység iránti legkisebb vonzalmának is. ö pogány. Hacsak a zsidó Náthánban nem rakta le azokat a szép vonásokat, a melyeket a kereszténységen tanult ismerni. Az pedig a soha le nem csillapult belső küzdelmeinek némi visszhangja lehet csak, a mit más alkalommal mond Ha babonában Nőttünk fel, annak ránk, habár utóbb Eelismerjük, hatása van. Bizony, Nem mind szabad, ki lánczait gúnyolja. (178. 1.)
