Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs
— 568 — Az ember természeténél fogva hármas irányban vart kötve: Isten, önmaga és embertársai irányában: ezt a hár- más viszonyt övedzi a vallás szent köteléke. E köteléket meg- hamisíthatja az ember, de tőle végkép nem szabadulhat soha,, mert természetének köteléke az. Lessing már nem ismer val- lást, előtte csak babona létezik. 9. Mivel Lessingnek csak ember kell, furcsa megkülön- böztetéssel a kereszténytől, ezt az elvet már a gyermekne- velősnél akarja érvényesíteni, legalább ilyen nevelőnek mu- tatja be Náthánt: úgy hallom, Hogy a leányt nem ép’ saját hitén, Mint inkább semmi hitbe sem nevelte. S hogy Istenről se több, se kevesebb Fogalma nincs, mint a mi ész-szerü. (166. 1.) Az pedig valóságos örült káromlásnak illik be, a mit más helyütt a vallásos nevelés ellen mond: gyermeknek szeretet kell, S ha egy vadállat szeretete volna, E korban inkább kell. mint keresztény hit. Keresztény hitre mindig lesz idő. (194. 1.) Hát a kisded iránt való szeretetet nevelőjének keresztény hite kizárja ? Micsoda keresztyén hit ez, a melyről Lessing itten beszél ? Az életrajzokból mint tapasztalati tényt azt tanultam, hogy szerencsés ember az, kinek derék, vallásos; anyja volt. Vájjon ismeri-e Zichy Strausz Dávid anyjának, a liberális személynek, hatását fia jellemének kifejlésére? És Rousseau nem találtak-házában neveltette-e gyermekeit? Az ilyen «embernek» nevelt gyermek, Lessing módszere szerint, ha a keresztények közé kerül, csak elromolhatik: Nem lesz-e Keresztyének közt szinte kénytelen A keresztyént játszódni (Recha), s mit soká Játszott, végtére azzá lenni is ? A tiszta búzát, melyet te vetettél (Náthán), Nem nyomja majd a konkoly el? (222. 1.)
