Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
0■ W₪₪₪t tek fel, valamennyi a görög szövegből készült: hü, gondos, sőt szolgai fordítások, azért igen becses tanúk. Koruk leg- később a III., de valószínűleg a II. század Kr. u. Az abyssiniai keresztényeknél aethiops nyelvű fordítást találtak. Sok kéz- irata van Európában, de szövegét nagyon megviselte a sok használat és a gyakori sokszorosítás, mégis meglátszik, hogy nagy szorgalommal és ügyességgel lettek készítve a IV. századtól kezdve különféle keresztény fordítóktól. A gót fordítást Ulfilas püspök készítette a nyugati gótok számára, a görög szöveget nagyon hűen, világosan és ügyesen adja vissza (egyetlen helyet leszámítva). Legrégibb kézirata a werdeni apátságból az upsalai egyetem könyvtárába került. Keletkezésétől a má- solókig nem igen változott. Eredetije a Lucian-féle recensio volt. — Az örmények a kereszténység második megerösülése- kor jutnak fordításhoz az V. században. Eleinte a Pesitoból kezdik a fordítást (Miesrob), de közben az efezusi zsinaton (431) jó görög példányt kapván, hárman (köztük ehorenei Mózes) Alexandriába küldetnek a görög nyelv alapos ismere- tének megszerzésére, tehát többen fordítják, a fordítás hü, de nem szolgai. Európában a XV11. század óta ismeretes az örmény katholikusok kiadásaiból (Velencze, San Lazzaro, Mechitaristák). Az örményektől terjedt el a kereszténység a georgiaiakhoz, (orosz néven grúzok) fordításuk, mely egy szá- zaddal készült Miesrob után, (tőle vették át az örmény betű- két) itt nem bir nagyobb jelentőséggel, mert még nincs kritikailag megállapítva a régi szöveg. A másik közvetetten fordítás a seamaritánoké saját nyel- vükre (nagyon közel áll a khaldhoz, írásuk egészen különös); eredetije a Pentateuch, melyről fennebb szólottunk, melyet pontosan, de nem mindig szószerint, követ. Origenes már ismeri, saját állításuk szerint Nathanael pap készítette 20-ban Kr. e., a mit a tudósok valószínűnek tartanak, sőt szóbelileg már jóval előbb megvolt. Nagyon fontos bizonyság ez azért, mert eredetije a szám. Pent., kéziratai a XIII. századbeliek, ez a belőle készített fordítás tehát 1000 évvel öregebb, és bizonyítja (indirecte), hogy a héber szöveg tartalmilag nem változott, kritikailag is keveset. — 547 — 35*
