Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága
kozik, annak jártasnak kell lennie az általános történelemben s főleg a hittudományban, leginkább pedig a keresztény hitet tövéről hegyére kell ismernie. A vallások történetével foglalkozónak másodszor igazságra kell törekednie, mert különben ront, a helyett, hogy építene. Sajnos azonban, hogy napjainkban igen sokan, kik az összehasonlító vallástudományt kedvvel és tehetséggel művelik, sem a kellő ismeretekkel, sem az igazság szeretetével nem tündökölnek. Nem ismerik a keresztény vallást, sem történe- tében, sem magasztos tanaiban, minek folytán nem tartják azt igaznak, nem becsülik, nem törekszenek annak érvényesítésére. Az ilyen tévelygő, kereszténységellenes vagy közönyös tudó- sok azt igyekeznek feltüntetni, hogy a kereszténységen kívül vannak még más, úgy nevezett nagy vallások vagy kultúr-vallások is. melyek külső megjelenésükben, keletkezésükben és történetük- ben hasonlítanak a keresztény valláshoz, ennek nem sokat engednek vagy ezt épen félül is múlják; belső tartalmakban pedig szintén oly tökéletesek, hogy értékökre nézve a kérész- ténységgel versenyeznek. A kereszténység is meg a többi nagy vallások is egyenlökép méltó helyet foglalnak el az emberi szellem működésében, mindegyik szükségképes következése, fejlődése az emberi természetnek, csakhogy az egyiknek előbb, a másiknak később kellett származnia és megjelennie. A nagy Vallások vagy kultúr-vallások közt kivált a budd- hismus az. melyet sokan, úgy külső megjelenésében, mint tar- talmában, nagyon szeretnek a kereszténység mellé és fölé állítani. Azt hangoztatják, hogy a buddhismus mint régibb, az eredeti, a kereszténység pedig, mint újabb keletű, utánzat, a buddhismus utánzata, és pedig gyenge utánzata, a mennyiben az ősalak tartalmilag sokkal tökéletesebb a kereszténységnél, a másolatnál. így az inkább költő, mint bölcselő Schopenhauer, a pessi- mismusnak apostola Európában, azt hirdeti, hogy Buddha vallása az egyedül igaz, mert ez a világ olyan rossz, hogy rosszabb már nem is lehetne, az élő lények egész élete, léte fájdalom, melytől szabadulás nincs máshol, mint a Nirvánai «Hittudo in á 1111 i Folyóirat» 1890.
